Mindig jó dolog edzőként egy diadalmas pillanatot megélni a pályán. És legalább ennyire jó felidézni. Miközben ennek a posztnak a megírására készültem, ez a remek érzés fogott el. Mert egy defensive coordinator hoz jó és rossz döntéseket, a játékosai a pályán szerezhetnek labdát egy kevéssé nyerő playből is és kaphatnak 80 yardos TD-t is egy viszonylag jó döntés után is. De az viszonylag ritka, hogy a coordinator, mérlegeli a helyzetet, az ellenfél tendenciáit, a lehetőségeket, hoz egy döntést, vizualizálja (mindezt másodpercek alatt) és pár pillanat múlva a vízióját viszont látja a pályán. Szinte deja-vu érzés.
Már tíz bajnoksággal és hat bajnoki címmel a hátam mögött is elmondhatom, ilyen ritkán fordult elő. De annál nagyobb az értéke az ilyen playeknek. Legutóbb ezt 2011. július 3-án élhettem át Schwaz-ban, az Iron Bowlon, az Alpin Hammers ellen. Ezt a playt fogom most bemutatni.