Rohamtempó

Az alábbiakban az Oregon Ducks védelméről fogok írni néhány gondolatot, kifejezetten arra kihegyezve a dolgot, ahogy két héttel ezelőtt kivégezték az Arizona Wildcats up tempo no huddle offense-ét. Az arizónai csapat azon a mérkőzésen 91 playt jászott, de a remeklő védelem ellen ez sem volt elég ahhoz, hogy akár egyetlen pontot is szerezzenek, az Oregon Ducks védelme lenullázta a Wildcats offense-ét.

A háttérről annyit kell tudni, hogy Rich Rodriguez úttörőként jelent meg az Arizona egyetemen és bevezette az up tempo no huddle offense-t. Korábbi posztomban már említettem, hogy az ilyen típusú offense-ek esetében a nagy play-szám alapkövetelmény (különben az égvilágon semmit sem ér a no huddle), az Arizona offense átlagosan 80 play felett teljesít mérkőzésenként (melyhez átlag 46 pont társul). Csak összehasonlításképpen egy átlag NFL meccsen kb 60-70 play-t játszik egy offense. A különbség barátok közt is minimum 2 drive-nak megfelelő támadás.
Az Oregon Ducks. A college football szerelmeseinek nem hinném, hogy be kell bemutatnom a csapatot. Chip Kelly évek óta kimagasló szintű up tempo no huddle offense-t irányít, ami - talán túlzás nélkül állítható - rettegésben tartja azóta is a FBS védelmeit. Az oregoni offense átlagosan 85 play környékén teljesít és csak nagyon ritkán maradnak 43 pont alatt. (Az Oregon Ducks-ról és az up tempo no huddle-ről Zsolt írt nem is olyan régen egy posztot.)

Egészen idáig mind az Oregonnál, mint pedig az Arizonánál az offense-ről szólt minden, az offense vitte a hátán a csapatot, az offense csillogott. Ahogy Joe Penkala, a Bleacher Report college football szakértője fogalmazott, ez előtt a meccs előtt is mindenki azt várta, hogy a két csapat offense-e kivilágítja a kijelzőket, mintha a védelmek betonstoplikat viselnének.

A két csapat offense-e tényleg elképesztően gyors. Kisméretű, de villámgyors. Két hete szombaton a Ducks védelme is bebizonyította, hogy a defense sebessége és tudása is legalább annyira impresszív, mint a támadó alakulaté. De lássuk, mi is ez a védelem.

Alapvetően egy Hybrid 3-4 defense-ről beszélünk. Ez nagyvonalakban azt jelenti, hogy a play-ek nagy részében három down lineman (lehet defensive lineman vagy linebacker, lényeg, hogy három vagy négy pontos állásban a line of scrimmage-en helyezkednek el) áll a vonalon és mögöttük négy linebacker helyezkedik el. A rendszer szerint az egyik linebacker szinte mindig a line of scrimmage-en áll. Az Oregon Ducks a mérkőzések alatt folyamatosan váltogatni szokta a one-gap és two-gap technikákat. (Hogy mit is jelent a one-gap és a two-gap technika, arról egy korábbi posztomban részletesebben is írtam.)

Nos, az Arizona ellen változtattak ezen a szokásukon és egész mérkőzés alatt two-gapet játszottak. Ehhez az is kellett, hogy mind a három oregoni D-lineman (és a helyettük beugrók is) nagyjából élete formájában játszott. Minden play-ben - és nyilván ez leginkább a futó play-eknél jött ki - a defensive linemanek megtámadták a velük szemben álló offensive linemant (leggyakrabban a centert és a két guardot) és betolták őket kb egy yardra. Amikor már látták, merre megy a play, le tudtak jönni a blokkról és ütköztek a running backkel. Lényegét tekintve a fent leírtak adják a two-gap technika értelmét és lényegét. Megtámadni az offensive linemant, mélyen maradva, kezek a váll magasságában, de egészen belül és lábmunka, kéztechnika. Amikor ez megvan, a még nagyobb méretű offensive linemant is be lehet tolni. Főleg, ha emellé olyan sebesség is társul, mint amivel az oregoni defense rendelkezik. A legtöbb esetben az arizonai O-Lineman még fel sem emelte a kezét, amikor a defensive lineman már tolta is hátra. Gyakorlatilag a linebackerekre sokszor nem is volt szükség, a fal megoldotta egymaga a futás elleni vedekezést.

1. lépés: A D-Line megtámadja a centert és a két guardot.

2. lépés: A középső három falembert betolja a három defensive lineman, közben olvassa,

hogy merre próbál blokkolni az O-Line.

3. lépés: az offensive linemanről leválva a defensive linemanek ütköznek a running backkel.

A Ducks D-Line-ja ezzel kiszedte a Wildcats futásainak komoly százalékát.
A Wildcats offense másik veszélyforrása a hazai end zone-ra a rövid passzos játék volt. A Ducks főként cover 1 man és cover 3 zone defense-t játszott, ami ugyan szépen le tudja védeni a közép- és hosszú passzokat, de a gyors, rövid passzok ellen használhatatlan. Éppen ezért a Wildcats offense ezekkel a rövid route-okkal (slant, quick slant, hitch, hook) operált és nagyon hasznosnak bizonyult az arizonai passzjáték a Ducks passzvédelem ellen. Egyértelmű volt, hogy az oregoni defense-nek reagálnia kell. Kivédendő a rövid passzos játékokat, figyelembe véve a Wildcats tendenciáit, időnként átálltak cover 2 zone védelemre (ami a rövid passzok ellen az egyik leghatékonyabb védekezés). A mérkőzés során három alkalommal is előfordult, hogy az Arizona irányítója mást (rosszat) olvasott, mint a receivere és interceptiont dobott. A védelem cover 2-t játszott, a receiver option route-on volt, leolvasta, hogy a deep üres és ment tovább. A QB ezzel szemben azt hitte, hogy a Ducks megint feladja a rövid zónát és eldobta a labdát. Eleve, amikor az irányító és a receiver egy option route esetén mást olvas, a legjobb esetben is incomplete pass az eredmény. Ha a receiver deep route-ot fut (mert helyesen olvassa a defense-t), az irányító pedig röviden passzol (mert rosszul olvasott), az interception borítékolva van..
Az Arizona Wildcats offense-e kivégezve.

Tulajdonképpen két apró módosítással (csak two-gap defense és cover 2 zone védekezés) a defense teljesen új képet mutatott és egészen elképesztő eredményre volt képes. Mindezt a Pac-12 egyik legerősebb támadó gépezete (az Arizona passzolt yardok tekintetében a FBS 9. legjobb csapata és futásban is a top 40-ben van) ellen. Igazi klasszis teljesítmény mind a játékosok, mind pedig az edző részéről.