Amikor a magyarországi (és alapvetően a regionális) amerikai football szakmai hátteréről beszélünk, akkor megállapíthatjuk, hogy leginkább az amerikai high school football áll legközelebb az itt tapasztalt színvonalhoz. Márpedig a high school coaching egyik legelterjedtebb szállóigéje – mely időközben szállóigéből alapelvé erősödött – a „keep it simple”, azaz egyszerűségre törekedj.
Sok edző sok helyen elmondta, leírta, hogy középiskolai fociban az egyszerűség a kulcs a sikerhez. A középiskolai focisták még messze nincsenek olyan szinten a focitudás területén, mint egy egyetemista, vagy pláne, mint egy profi. Ez érthető is. A játékosok egyéni fejlődése mellett azt is figyelembe kell venni, hogy a szintek között nagyon komoly kiválasztási rendszeren mennek keresztül a játékosok, hogy tényleg csak a legjobbak jussanak egy szinttel feljebb. Egy 2014-es statisztika alapján az Egyesült Államokban 1.088.158 középiskolai amerikai focista sportol. Szintén ebben az évben az egyetemen focizók száma alig haladta meg a 80.000-et. Évenként pedig a drafton 224 játékosnak van esélye eljutni a profik közé. A szelekció alapján megállapítható, hogy mire egy játékos eljut az egyetemi szintig, addigra olyan játéktudással kell rendelkeznie, ami messze kimagaslik a korosztályában. Talán nem vészesen nagy túlzás kijelenteni, hogy még a legsötétebb (szellemi szinten) lévő, de egyetemi sportösztöndíjat nyerő játékos játéktudása is messze meghaladja a középiskolai játékosok átlagos sportszakmai színvonalát. Éppen ezért, míg egy egyetemi szinten nagyon komplex és bonyolult playbookot lehet adni a játékos kezébe, addig középiskolai szinten az egyszerűség ér aranyat. Számos edző beszámolt már arról, hogy legalább egyszer a pályafutása során belefutott abba, hogy túl sokat várt el a játékosaitól, akik ezért alulteljesítettek. A Budapest Hurricanes védelmével nekem is volt ilyen tapasztalatom. Ebből tanulni kell és törekedni arra, hogy a jövőben ilyen hibát ne kövessen el az edző.
Nagyon egyszerű és érthető logikai sorozat ez. Ha egyszerű a playbook, akkor azt könnyen megtanulja a játékos és tudja, mi a dolga. Ha tudja a játékos, hogy mi a dolga, akkor azt gyorsabban és pontosabban végre tudja hajtani. Ha gyorsan és pontosan hajtja végre a dolgát a játékos, akkor működnek a play-ek. Ha működnek a play-ek, akkor megnyerjük a meccset. Ugyanakkor ha a játékos nem tudja megtanulni a playbookot, nem érti, hogy mi a szerepe, mi a dolga az adott rendszerben, akkor minden egyes play-nél gondolkodnia kell, hogy most mit is csináljon. Ha gondolkodnia kell, akkor nem hajtja olyan gyorsan végre a feladatát, ami a pontosság rovására is meg. Márpedig ha egy play nincs gyorsan és pontosan végrehajtva, akkor az nem működik – ergo elveszítjük a meccset. Elméletben ilyen egyszerű. Keep it simple.
Sok edző sok helyen elmondta, leírta, hogy középiskolai fociban az egyszerűség a kulcs a sikerhez. A középiskolai focisták még messze nincsenek olyan szinten a focitudás területén, mint egy egyetemista, vagy pláne, mint egy profi. Ez érthető is. A játékosok egyéni fejlődése mellett azt is figyelembe kell venni, hogy a szintek között nagyon komoly kiválasztási rendszeren mennek keresztül a játékosok, hogy tényleg csak a legjobbak jussanak egy szinttel feljebb. Egy 2014-es statisztika alapján az Egyesült Államokban 1.088.158 középiskolai amerikai focista sportol. Szintén ebben az évben az egyetemen focizók száma alig haladta meg a 80.000-et. Évenként pedig a drafton 224 játékosnak van esélye eljutni a profik közé. A szelekció alapján megállapítható, hogy mire egy játékos eljut az egyetemi szintig, addigra olyan játéktudással kell rendelkeznie, ami messze kimagaslik a korosztályában. Talán nem vészesen nagy túlzás kijelenteni, hogy még a legsötétebb (szellemi szinten) lévő, de egyetemi sportösztöndíjat nyerő játékos játéktudása is messze meghaladja a középiskolai játékosok átlagos sportszakmai színvonalát. Éppen ezért, míg egy egyetemi szinten nagyon komplex és bonyolult playbookot lehet adni a játékos kezébe, addig középiskolai szinten az egyszerűség ér aranyat. Számos edző beszámolt már arról, hogy legalább egyszer a pályafutása során belefutott abba, hogy túl sokat várt el a játékosaitól, akik ezért alulteljesítettek. A Budapest Hurricanes védelmével nekem is volt ilyen tapasztalatom. Ebből tanulni kell és törekedni arra, hogy a jövőben ilyen hibát ne kövessen el az edző.
Nagyon egyszerű és érthető logikai sorozat ez. Ha egyszerű a playbook, akkor azt könnyen megtanulja a játékos és tudja, mi a dolga. Ha tudja a játékos, hogy mi a dolga, akkor azt gyorsabban és pontosabban végre tudja hajtani. Ha gyorsan és pontosan hajtja végre a dolgát a játékos, akkor működnek a play-ek. Ha működnek a play-ek, akkor megnyerjük a meccset. Ugyanakkor ha a játékos nem tudja megtanulni a playbookot, nem érti, hogy mi a szerepe, mi a dolga az adott rendszerben, akkor minden egyes play-nél gondolkodnia kell, hogy most mit is csináljon. Ha gondolkodnia kell, akkor nem hajtja olyan gyorsan végre a feladatát, ami a pontosság rovására is meg. Márpedig ha egy play nincs gyorsan és pontosan végrehajtva, akkor az nem működik – ergo elveszítjük a meccset. Elméletben ilyen egyszerű. Keep it simple.
