Offensive playbook

Amikor a magyarországi (és alapvetően a regionális) amerikai football szakmai hátteréről beszélünk, akkor megállapíthatjuk, hogy leginkább az amerikai high school football áll legközelebb az itt tapasztalt színvonalhoz. Márpedig a high school coaching egyik legelterjedtebb szállóigéje – mely időközben szállóigéből alapelvé erősödött – a „keep it simple”, azaz egyszerűségre törekedj.
Sok edző sok helyen elmondta, leírta, hogy középiskolai fociban az egyszerűség a kulcs a sikerhez. A középiskolai focisták még messze nincsenek olyan szinten a focitudás területén, mint egy egyetemista, vagy pláne, mint egy profi. Ez érthető is. A játékosok egyéni fejlődése mellett azt is figyelembe kell venni, hogy a szintek között nagyon komoly kiválasztási rendszeren mennek keresztül a játékosok, hogy tényleg csak a legjobbak jussanak egy szinttel feljebb. Egy 2014-es statisztika alapján az Egyesült Államokban 1.088.158 középiskolai amerikai focista sportol. Szintén ebben az évben az egyetemen focizók száma alig haladta meg a 80.000-et. Évenként pedig a drafton 224 játékosnak van esélye eljutni a profik közé. A szelekció alapján megállapítható, hogy mire egy játékos eljut az egyetemi szintig, addigra olyan játéktudással kell rendelkeznie, ami messze kimagaslik a korosztályában. Talán nem vészesen nagy túlzás kijelenteni, hogy még a legsötétebb (szellemi szinten) lévő, de egyetemi sportösztöndíjat nyerő játékos játéktudása is messze meghaladja a középiskolai játékosok átlagos sportszakmai színvonalát. Éppen ezért, míg egy egyetemi szinten nagyon komplex és bonyolult playbookot lehet adni a játékos kezébe, addig középiskolai szinten az egyszerűség ér aranyat. Számos edző beszámolt már arról, hogy legalább egyszer a pályafutása során belefutott abba, hogy túl sokat várt el a játékosaitól, akik ezért alulteljesítettek. A Budapest Hurricanes védelmével nekem is volt ilyen tapasztalatom. Ebből tanulni kell és törekedni arra, hogy a jövőben ilyen hibát ne kövessen el az edző.
Nagyon egyszerű és érthető logikai sorozat ez. Ha egyszerű a playbook, akkor azt könnyen megtanulja a játékos és tudja, mi a dolga. Ha tudja a játékos, hogy mi a dolga, akkor azt gyorsabban és pontosabban végre tudja hajtani. Ha gyorsan és pontosan hajtja végre a dolgát a játékos, akkor működnek a play-ek. Ha működnek a play-ek, akkor megnyerjük a meccset. Ugyanakkor ha a játékos nem tudja megtanulni a playbookot, nem érti, hogy mi a szerepe, mi a dolga az adott rendszerben, akkor minden egyes play-nél gondolkodnia kell, hogy most mit is csináljon. Ha gondolkodnia kell, akkor nem hajtja olyan gyorsan végre a feladatát, ami a pontosság rovására is meg. Márpedig ha egy play nincs gyorsan és pontosan végrehajtva, akkor az nem működik – ergo elveszítjük a meccset. Elméletben ilyen egyszerű. Keep it simple.


Ehhez az elvhez próbáltam ragaszkodni én is most, hogy elkészítettem életem első offensive playbookját.
Úgy alakult, hogy jelenlegi csapatomnál, a Szekszárd Bad Bones-nál rám hárult az offensive playbook elkészítése és annak megtanítása is. Mert ugyebár egy playbook installálása kettő (illetve kettő plusz egy) lépésből áll. Az első lépés, hogy elkészítjük a playbookot, a második pedig, hogy ezt megtanítjuk alkalmazni. Plusz egy lépés, amikor élesben teszteljük a playbookot. Az első kettő teljesen eltérő folyamat, de egyik a másik nélkül nyilván értelmetlen és bármelyik folyamat rosszul sikerül, arra rámehet egy szezon. Egyelőre még az első lépésnél tartok.

Az előzetes tervek szerint a Bad Bones offensive playbookját az ország legnagyobb tudású offense-gurujának (ennek a blognak a társszerzőjének), Kovács Zsoltnak a segítségével alkottam volna meg, de közbeszólt az élet és Zsolt az egyik rivális csapathoz igazolt, így értelemszerűen nem tudtam az ő segítségét igénybe venni. Maradt tehát az, hogy a megszerzett tapasztalataimra valamint egy fárasztó és masszív kutatómunkára alapozva egyedül láttam neki a playbook összeállításának.
Vannak olyan edzők, akik úgy építenek fel egy playbookot, hogy kiválasztanak néhány formációt és a formációkhoz rajzolnak néhány play-t. Ezek a playbookok gyakorlatilag konkrét play-ek összessége. Személy szerint én jobban szeretem a rendszer szintű playbookokat. Defensive coordinatorként is mindig ilyen, úgynevezett system-playbookokat állítottam össze, ugyanis az alkalmazása során több variációs lehetőséget és finomítást enged, mint a konkrét play-ek összessége.
Az egyszerűség jegyében úgy döntöttem, hogy a használt formációk számát minimálisra kell csökkentenem. A formációkat pedig egyértelműen a meglévő játékosállomány képességeire kell alapoznom. Számos formációt, számos játékrendszert szívesen kipróbálnék, szívesen használnék, de a realitás talaján maradva arra kellett szorítkoznom, amiről úgy gondoltam, hogy a rendelkezésemre álló játékosállomány magabiztosan kivitelezni tud. Rengeteget olvastam utána az egyes formációk előnyeit és hátrányait kutatva, míg sikerült azokat a formációkat kiválasztanom, amelyeket a leginkább alkalmasnak éreztem arra, hogy a csapatom képességeit és igényeit kiszolgálják, valamint amelyek leginkább tükrözik az én edzői mentalitásomat is.

Amikor a formációk kiválasztásával megvoltam, jöhetett az, hogy a formációkat play-ekkel töltöm fel. Először a pass play-ek rendszerét raktam össze. Én annak vagyok a híve (és ez nyilván Zsolt hatása), hogy egy playbook ne x számú random pass play-t tartalmazzon, hanem route concepteket alkalmazzunk. A route conceptnek az a lényege, hogy minden formációból gyakorlatilag ugyanazokat a route-okat futják a jogosult elkapók, csak nem feltétlenül mindig ugyanaz a játékos futja ugyanazt a route-ot egy másik formációból (például lehet, hogy egy pro formációból a tightend fut egy corner route-ot, de egy twins formációból már a corner route-ot a slot receiver futja). Azt gondolom, route conceptből sem szabad túlzásba esni 10-15 route concept bőven elég lehet. A könnyebb tanulhatóság érdekében az sem árt, ha a route conceptek limitált számú route-típust tartalmaznak. Az elkészült route concepteket Gyarmati Mátéval, a Bad Bones első számú irányítójával is egyeztettem.
A pass play-ek felrajzolása után jöhettek a futóplay-ek. Első nekifutásra azt kell kitalálni, hogy melyik gapeken és milyen típusú futásokat szeretnénk alkalmazni. Például ha erős de lassú runningback-kel rendelkezünk, akkor értelemszerűen alapvetően inside tackle futásokra érdemes berendezkednünk. Gyors, gyengébb backeket meg nyilván nem éri meg annyira a „darálóba” küldeni, őket inkább a tackle-ökön kívül futtatnánk. A handoff jellegétől, a fullback használatától, az időzítéstől, stb. függően a futás helye mellett kiválaszthatjuk azt is, hogy milyen típusú futásokkal szeretnénk operálni (pl. dive, iso, toss, stretch, draw, stb.). 

A play-ek felrajzolása után jön a kulcsfontosságú feladat: a blokkolási sémák meghatározása. A formációk előnyeinek és hátrányainak megismerése mellett az offense fal különböző blokkolási sémáinak megismerésével töltöttem el a legtöbb időt. A pass play-eknél, annak hosszúsága szerint (azaz 1, 3 vagy 5-step pass-ről beszélünk) érdemes meghatározni a blokkolási sémát. Nyilván, egy rövid passz esetén kevesebb blokkolót szükseges bevonnunk a játékba, míg egy hosszú, 5-step passzjátéknál sokkal több ideig kell biztosítani a védelmet az irányító számára, ilyenkor célszerű az 5 offensive lineman mellé még plusz játékosokat (főleg a backek) bevonni a protectionbe. Ugyanígy, a futás helye és típusa mellett kulcsfontosságú azt eldöntenünk, hogy az offensive line milyen blokkolási sémát alkalmazzon. 

Alapvetően kettő kategoriából választhatunk, vannak a man-block sémák (ahol az offensive line és a blokkoló feladatokat ellátó további játékosok meghatározott védőjátékost blokkolnak), illetve vannak a zone-block sémák, amikor lényegében egy területet kell a falembereknek megtisztítaniuk. Aztán persze vannak nagyon izgalmas, kombinált sémák is, például amikor mondjuk az offensive line egyik fele, vagy a play side vagy a back side zone-block blokkolási feladatokat lát el, a másik fele pedig man-blockon van. Persze a keep it simple itt is szervező elv kell, hogy maradjon.

Alapvetően az edzői mentalitás kérdése, de én mindenképpen érdemesnek tartom egy-két trick play elhelyezését is a playbookban. Nálam is került néhány ilyen trükkös játék a tarsolyba, hogy vész esetén legyen mihez nyúlni. Érdemes ezeket a trick play-eket is a rendszerbe illőként megalkotni, ellenkező esetben (ha például egy csapat végig shotgunból játszik, majd hirtelen átáll mondjuk wildcat formációra, akkor finoman szólva is gyanús lesz az ellenfélnek, hogy valami trükkre, de legalábbis szokatlanabb húzásra lehet számítani). 

Egy playbook elkészítése borzasztoan sok időt és energiát tud felemészteni. Nekem a Szekszárd Bad Bones offensive playbookjának összehozása közel 80 munkaóraba került (mondjuk ebben nyilván az is benne van, hogy első alkalommal készítettem offensive playbookot. Ráadásul nem is tehetem meg azt, hogy most összecsapom a tenyeremet és hátradőlök, mondván, hogy kész a playbook, ugyanis most jön a munka második fele, amikor installálni kell a playbookot és meg kell tanítani azt a játékosaimnak. Ez nem egy könnyű feladat, ráadásul ilyenkor szokott kiderülni, hogy egy-egy elméletben remekül működő play-t bizony ki kell húzni a playbookból, ugyanis valami miatt nem működik. Az sem elhanyagolható szempont, hogy az egyes play-eket, blokkolási sémákat, route-okat hogyan tudjuk megtanítani a játékosoknak. Én eddig főleg a defense játékosok oktatásával foglalkoztam, illetve a receiverekkel, most nekem is egy fontos tanulási feladat az irányítók, a running backek és az offensive line szakszerű felkészítése. Az interneten elképesztően nagy mennyiségű oktatási anyag fellelhető, videók, cikkek, sőt, bizonyos edzőkkel lehetőség van közvetlenül is kommunikálni. Igaz, hogy a legtöbb igazán használható anyag fizetős oldalon található, de ha valaki jó munkát akar végezni, akkor nem szabad sajnálni azt az 5-10 dollárt, mert nagyon hasznos információkhoz lehet jutni. Utána pedig már "csak" rendszerezni kell a fejünkben a megszerzett tudáshalmazt és akkor már is közelebb juthatunk a célunkhoz. Nagy kihívás, de éppen ezért vállaltam el ezt a feladatot. 

A harmadik, a plusz egy lépés pedig az, mint azt korábban írtam, hogy éles, meccsszituációban kell (vagy legalábbis célszerű) tesztelni a playbookot. Erre a legjobb megoldás nyilván a barátságos mérkőzések, scrimmage meccsek szervezése. Edzői mentalitástól függ első sorban, hogy milyen csapatot választunk ellenfélnek. Szólnak érvek és ellenérvek egyaránt amellett is, hogy a miénknél gyengébb csapatot válasszunk ellenfélnek és amellett is, hogy erősebbet. Én alapvetően erősebb csapatok ellen szeretek játszani felkészülési meccseket, hiszen ezeken a mérkőzéseken sokkal jobban kijönnek a hibák, a játék azon aspektusai, amelyek javításra szorulnak. Egy új playbook installálása során azonban azt gondolom, érdemes először egy nem túl erős ellenfél ellen kipróbálni a dolgokat, hogy megnézzük, hogy ki lehessen szűrni, hogy meccsszituációban mi az, ami nem működik (mert erre az edzések nem minden esetben adnak választ). Ezt követően azonban érdemes a sajátunknál erősebb, de legalábbis azonos szinten álló csapat ellen tesztelni azt, hogy mennyire sikerült elsajátítani a playbookot és mennyire sikerül kivitelezni az új play-eket. De mint említettem, ez, az ellenfelek megválogatása tényleg az edzői mentalitáson múlik - valamint nyilván a lehetőségeken. 

Végezetül egy gondolat, amiről már korábbi posztjainkban több alkalommal is írtunk: a playbookok elkészülésének egy evolúciós folyamatnak kell lennie. Az rendben van, hogy kialakítunk egy alapvető koncepciót, de hatalmas hibát követünk el, ha ahhoz kézzel-lábbal, elvtelenül ragaszkodunk. Ha valami nem működik, akkor azt ki kell venni a playbookból, ha valami új dolgot akarunk hozzátenni, akkor azt is bátran tegyük (nyilván ésszerű keretek között). Ezért is támogatom a rendszer-elven készülő playbookokat, mert ott az ilyen finomhangolások sokkal jobban, sokkal könnyebben kivitelezhető. 

Egyébként nagyon bonyolult, de nagyon szép feladat egy playbook elkészítése. Azt tanácsolom, hogy ha valaki komolyabban foglalkozik a footballal (és a csapaton belüli hierarchia szerint megteheti), mindenképpen legalább egyszer próbáljon meg egy playbookot összehozni.