Scouting és game planning (előadás az OKJ-s edzőképzésen)

Az ellenfél általában korlátozott számú play-jel dolgozik egy szezonban (hiszen többet nem is nagyon tudnak megtanulni csapat szinten), így játékuk feltérképezhető és kiismerhető. Főleg itthon és a régióban igaz ez, külföldön, magasabb szinteken azért elég széles palettával dolgoznak az edzők (az Oregon Ducks-nak Chip Kelly irányítása alatt több, mint 120 play szerepelt a offense playbookjában). 

Emellett a legtöbb edzőnek van egy elképzelése a footballról, ami alapján a play-eket hívja a mérkőzések során. Ezt nevezzük play calling tendency-nek (ebben az anyagban csak egyszerűen tendenciaként fogok hivatkozni rá). Ez a tendencia vagy tudatos vagy tudat alatti, de a legtöbb esetben (főleg, ha elég mély a merítés) felfedezhető. Természetesen vannak olyan (kevésbé tapasztalat és kevésbé felkészült) edzők, akik ad hoc jelleggel hívják a play-eket, mintha Maddeneznének - az ő tendenciáikat nehezebb megismerni. Ugyanakkor az általuk használt playbook ugyanúgy feltérképezhető. 

A SCOUT ÉS A GAME PLANNING FOLYAMATA

Szigorúan a saját elképzelésemet írom le arról, hogy szerintem mi a legjobb módja a soron következő ellenfélből való felkészülés folyamatának:

1. Edzői videóelemzés
2. Videóelemzés a játékosokkal
3. Tendenciák összeállítása
4. A legfontosabb play-ek és tendenciák átadása a játékosoknak
5. Tendency sheetek edzői elemzése
6. Game planning

Ezeken a pontokon megyünk át a következőkben.


1. EDZŐI VIDEÓELEMZÉS

Az ellenfél játékának megismerését a videó elemzése által mutatom be röviden. De ettől függetlenül persze nem szabad megfelejtkezni a személyes megfigyelés lehetőségéről sem. Régebben (főleg itthon illetve regionális szinten) a videózásnál sokkal elterjedtebb volt az, hogy egy ember vagy egy scout csapat kiment a kiszemelt ellenfél mérkőzésére és ott rajzolgatta a play-eket és jegyzetelgetett. Működött ez a módszer is, de abból kiindulva, hogy mindent csak egyszer és azt is élő sebességgel lehet látni, értelemszerű, hogy a mérkőzést videófelvételről, nyugodt körülmények között megnézve összehasonlíthatatlanul hatékonyabbak tudunk lenni. 

A tárgyalt témánk szempontjából ez a legfontosabb és legnagyobb szelet. Fogjuk az ellenfél mérkőzéséről készült videót és ízekre szedjük, megpróbálunk belőle minél több információt kinyerni. Ráadásul, ha leendő ellenfelünk már több mérkőzést játszott, akkor mindegyik mérkőzésen végig érdemes menni (hiszen minél több adattal tudunk dolgozni, annál biztosabb eredményt kapunk). 

Különböző módon lehet a mérkőzésekről készült felvételeket feldolgozni, ezek közül kettőt mutatok be. Egyik az analysis, másik pedig a breakdown. Magam részéről én a hazai gyakorlatból és az itthon football kultúrából kiindulva (valamint a rendelkezésre álló idő miatt) a breakdown pártján vagyok, de ez nem jelenti azt, hogy az egyik jobb lenne, mint a másik. Sőt, valójában a legjobb az, amikor a kettő elemzési módot párhuzamosan, egymás mellett használjuk. 

1/A. GAME TAPE BREAKDOWN

Ez a típusú elemzés gyakorlatilag végigmegy az összes play-en és mindegyiket elemeire bontja. Az elemzés kívánt mélységétől függ, hogy mennyire kicsi részekre bontjuk le a play-eket.

Mint említettem, én ezt a típusú elemzést használom elsősorban. Internetről egyébként sokféle tendency sheet minta letölthető. Évekkel ezelőtt magam is egy online elérhető tendency sheetet kezdtem el használni, majd az évek során a saját preferenciám szerint alakítottam át, illetve vettem fel újabb és újabb adatokat a vizsgált statisztikai adatok körébe, míg odáig jutottam, hogy egy-egy mérkőzésről hat oldalas tendencia elemzéseket szoktam készíteni. Persze az, hogy a breakdown típusú elemzésünk mekkora terjedelmű és milyen részletes, az csupán a ráfordított időtől és a személyes preferenciáktól függ. 

Az alábbi információkat véleményem szerint szinte elengedhetetlenül szükséges egy ilyen breakdown elemzés során kiemelni:

• Play helye az adott drive-ban: Ez fontos lehet később, hiszen az átfogóbb elemzés során találhatunk olyan tendenciát például, hogy ellenfelünk adott play-jel (vagy play-típussal) szereti kezdeni a drive-ját
• Yard line: Szükséges meghatározni, hogy az adott play hol történt meg. Nyilvánvalóan a pálya közepén más típusú play-ekre lehet számítani, mint egy goal line szituációban. Ha nem teszünk különbséget, hogy a play hol történt, esetleg téves következtetéseket vonhatunk le végül.
• Hashmark: Tendencia szinten jelentős információkat hordozhat, jobban kontextusba tudja helyezni a play-t.  
• Formáció: Talán az eddigiek közül a legkevésbé szorul magyarázatra. Fontos meghatározni az erős és a gyenge oldalt is. 
• (Ha pl. youTube-videóról készül az elemzés, beilleszthető a time code is, azzal könyebb visszakeresni később a play-t.)

A fent felsoroltak mind az offense, mind pedal a defense elemzése szempontjából jelentős. Persze vannak olyan elemi részei az offense és a defense play-eknek, amelyek már elkülönülnek egymástól. 

Kiemelendő offense információk:

• Backfield: Az offense play leírásának értelemszerűen elengedhetetlen része. Egy részletesebb elemzés esetén ugyanolyan komoly szerepet kaphat, mint a formáció
• Play típusa: Alapvetően és futó- és passz play-eket különböztetünk meg, de adott esetben, az elemezendő játék függvényében ide vehetjük az option play-eket is. 
• Play iránya: Fontos elemzési szempont, hogy balra, vagy jobbra megy a play. (Ugyebár a formációval együtt ez olyan információ, amiből tendenciát állíthaunk fel arra vonatkozóan, hogy erős vagy gyenge oldalra játszanak többet, illetve a pálya szélésebb felére vagy az oldalvonal felé.)
• Eredmény: Nem árt, ha tudjuk, hogy mi volt a play eredménye, hiszen amikor elemezzük az adatainkat, és azt látjuk, hogy volt egy-egy kiemelkedő eredményt hozó play, arra érdemes jobban odafigyelni. 
• A play-t végrehajtó játékosok száma: Amennyiben az elemezendő offense több runningbacket is játszat, nem árt különbséget tenni, hogy adott típusú play-eket, vagy adott szituációkat melyik back futja. Ugyanígy, a passzjátékban kivehetjük, hogy melyik elkapó az irányító kedvenc célpontja. 

Kiemelendő defense információk:

• Coverage: A defense formációja után ez a legfontosabb kinyerhető információ. Mindenképpen meg kell ismerni, hogy az elemzett védelem milyen coverage-ot védekezik - bár sokszor ez nem könnyű. 
• Stuntok a falban: Nem hátrány, ha sikerült a defense-ről egy olyan tendenciát felállítani, hogy adott szituációban (yard, down & distance) milyen stuntokat szeretnek csinálni.
• LB és DB stuntok: Ugyanaz vonatkozik a linebacker és defensive back stuntokra is mint a falakra.

Nem tudom eléggé hangsúlyozni annak fontosságát, hogy egységes terminológiát használjon az edzői stáb egésze. Hiszen ha ez nem így van, előfordulhat, hogy a game tape breakdownját az egyik edző saját terminológiája szerint elvégzi, de más számára nem (vagy nem automatikusan) szolgál az informatív jelleggel. 

1/B. GAME TAPE ANALYSIS

Egy kicsit komplexebb elemzés az analysis. Ott nem csak arra próbálunk rájönni, hogy mi történt, hanem arra is, hogy miért történt az. 

Ezen elgondolásból kiindulva az alábbiakat érdemes vizsgálni:

• Szituáció: A footballban semmi sem csak úgy történik, mindent kontextusba kell helyezni, hogy meg tudjunk érteni egy play-t, egy play hívást, vagy egy play-re adott reakciót. Ebben az elemzési stílusban tehát az, hogy miért lett egy play behívva, éppen olyan fontos, mint maga a play lefolyása. 
• Personnel: Érdekes eleme a játéknak, hogy az edzők a rendelkezésre álló játékosokat hogyan rotálják, hogyan mozgatják egyik pozícióból a másikba, (vagy hogy mindig mindenki ugyanott játszik), a védelem mi alapján és melyik oldalra hívja az erős oldalt, ki az ellenfél legjobb játékosa a pályán és hogyan játszik, milyen állandó stílusjegye van a játékának.
• Mi az, ami működik, mi az, ami nem: Elmondható nagy általánosságban, hogy a mérkőzések elején az edzők (főleg az offense oldalon) szeretnek különböző formációkkal kijönni és megnézni, hogy az ellenfél mit reagál rá. Később, a mérkőzés elején tapasztaltak alapján ezek közül a formációk (és persze play-ek) közül azokat fogják használni, ami korábban működött. 
• Játékosok elhelyezkedése: egy-egy formációt számtalanképpen lehet felrakni a pályára. A defense-ek (jó esetben) alapvetően automatizmusok alapján helyezkednek el a pályán, reagálva a velük szemben felálló offense formációra. Fontos megfigyelni ezért egyrészt, hogy az offense formáció pontosan hogyan néz ki, másik oldalról pedig, hogy a defense hogyan reagál egy-egy formációra. Egyúttal az is érdekes, hogy az offense hogyan reagál arra, hogy a defense valahogy felállt vele szemben. 

Amint megvannak az adatok, fel kell rajzolni a play-t, a teljes play-t, offense-zel és defense-zel együtt. A pre-snap elhelyezkedéseket, a játékosok egymáshoz való viszonyait, a snap utáni mozgásokat, mindent, ami érdekes lehet a play-ben. Annak függvényében, hogy mennyire akarunk részletes analízist, olyan részletes és pontos legyen a rajzunk. Értelemszerűen, minél részletesebb egy play lerajzolása, annál több információt rejt magában. Érdemes (sőt, szükséges) méretarányosan rajzolni, és amikor több play-t is rajzolunk, ugyanazt a méretarányt alkalmazni. (Ebben kifejezetten segítségünkre van, ha előre megszerkesztett play-alappal dolgozunk, vagy ha kockás vagy vonalas füzetbe rajzolunk.) Nem árt a hashmarkot is feltűntetni (főleg nálunk, ahol college hashmarkot használunk, NFL-ben annyira szűk a két hashmark közti távolság, hogy ott annyira nem jelentős). 

Amikor megvan a play, nagyon fontos feltűntetni a down & distance szituációt, valamint azt, hogy hol tartunk a pályán (yard situation). Emellett érdekes lehet - persze ez megint az elemzés mélységétől függ - az, hogy a game time szintjén hol helyezkedik el a felrajzolt play. (Még mélyebb elemzésnél akár még az eredményt is feltüntethetjük, hiszen sok esetben ez is mérvadó lehet a playcall szempontjából.) Ezek a jelzések mind ahhoz segítenek minket hozzá, hogy kontextusba tudjuk helyezni a play-t. 

Amikor pedig már mindent feltüntettünk, jöhet az analízis legfontosabb része: a megjegyzések. Ez az analysis módszer legjelentősebb része. Az edző ilyenkor mintha brainstormingolna, leírja, amit lát, amit gondol. Minden idekerülhet, nincs semmilyen korlát, hiszen a későbbi összevetésnél fontos lehet. Ez azért jó, mert több play után megállapításokat lehet levonni a játékról, vagy akár az is előfordulhat, hogy egy korábban leírt megállapításunkról jövünk rá, hogy téves volt. Azt pedig, hogy mennyire sok dolgot jegyzünk le a play-ről, az elemzésünk részletességétől függ. 

Minta a game tape analysis módszer alkalmazásához

A mérkőzésvideók elemzéséval kapcsolatosan rendelkezésre áll egy érdekes angol nyelvű könyv: Michael Stoeber - Football Game Analysis (2012, XOS Digital, USA)

2. VIDEÓELEMZÉS A JÁTÉKOSOKKAL

Sokakban felmerül a kérdés, hogy egyáltalán szükség van-e erre. Nehezen köti le a játékosok idejét és rengeteg időt vesz el, amit jobban is el lehetne tölteni, például pályaedzésekkel. A legfontosabb dolgokat pedig edzésen is el lehet mondani, meg lehet mutatni. Ez mind igaz, azonban nem szabad elfelejteni, hogy a legtöbb ember vizuális típus, gyorsabban rögzülnek az elmondott dolgok, ha látják is azokat. 

A játékosokkal együtt megtartott videóelemzés alapvetően két fő típusra bontható, egyik amikor a saját mérkőzésünket, a saját játékunkat elemezzük, a másik pedig, amikor az ellenfél játékából akarjuk felkészíteni őket. Témánkhoz utóbbi típus kapcsolódik szorosan, így azon videó session-ök tárgyalása, ahol a saját játékunkon igyekszünk javítani, egy másik értekezés tárgya lehet. 

Az egyik legfontosabb dolog, hogy az edzői stáb (de legalábbis a videózást vezető edző) legyen felkészülve a videóból. 

Egy game tape még megvágva is 45-60 perc hosszú, nem fér bele, hogy akkor találjuk még ki, hogy mit is akarunk mutatni és mit akarunk mondani a játékosainknak. TUdunk kell, hogy melyik play-ben mi történt, abból mit akarunk kiemelni. 

Sosem támogattam azt az ötletet, hogy egy mérkőzést végignézessünk a srácokkal az elejétől a végéig. Eleve, ha egy play-t rendesen kielemzünk, az legalább 3-5 percig tart. Egy átlag meccsen nyugodtan lehet 60-70 play. Ez értelemszerűen azt jelenti, hogy ha végig akarjuk néznetni az egész meccset elemezve a srácokkal, akkor annak sosem lenne vége. Vagy pedig az utolsó 20-30 play már csak felületesen lenne kielemezve. Aminek pedig semmi értelme. Ráadásul az offense-nek szánt play-eknél a defense unatkozik, a defense-nek szánt play-eknél pedig az offense. Amikor pedig unatkozik, akkor elkezd beszélgetni,  meg nyüzsögni és zavarja a többiek munkáját is. Ezért a legoptimálisabb az, ha az offense és a defense (meg persze a special team) külön-külön videózik és a videó session-ök se legyenek sokkal hosszabbak fél-háromnegyed óránál. Egyszerűen az a tapasztalat, hogy ennél több időre nem lehet lekötni főleg a fiatalok figyelmét. Ez az idő éppen elég arra, hogy 10-15 playt megnézessünk a srácokkal. Azt gondolom, ennél több nem is kell.

Tehát fontos, hogy előre kiválogassuk ezt a 10-15 play-t. A legfontosabb, legizgalmasabb play-eket kiválasztva, a pozícióedzők bevonásával éppen elég információt tudunk zúdítani a játékosaink szürkreállományára. Az is célravezető, ha a pozícióedzők külön-külön is felkészülnek az előre meghatározott play-ekből, hogy mindenki hozzá tudja adni az általa edzett pozíciók számára speciálisan releváns információkat. 

Mi is a célunk az ellenfél játékának megmutatásával? Egyszerű: hogy a játékosaink ne a mérkőzésen találkozzanak először egy-egy játékkal. 

De az is fontos, hogy ne akarjunk egyszerre túl sok információt feldolgoztatni a játékosainkkal, ezért érdemes azokat a legfontosabb play-eket és formációkat bemutatni, amivel esetleg máshol még nem találkoztak. 

Emellett mindenképpen vegyük keressük ki és mutassuk be a money play-eket és emeljük ki a kulcsjátékosokat. Próbáljunk meg rávilágítani az ellenfél erősségeire és gyengeségeire. Az erősségekre fel kell készülni, a gyengeségeket pedig majd ki kell használni. 

Egyúttal fontosnak tartom azt is, hogy az ellenfél levideózása során használjunk táblát. Rajzoljuk fel az ellenfél egy-egy play-ét és mutassuk be, hogy az elleni mi mit fogunk csinálni (ez offense és defense oldalon is teljesen működik). 

Végezetül azt is mindenképpen ki szeretném emelni, hogy a videózás "narrálása" legyen nagyon szakszerű és objektív. Lehetőleg tartózkodjunk az ellenfél játékának kritikai értékelésétől. Ha túlságosan lehúzzuk az ellenfél csapatát, akkor a játékosok elbízhatják magukat. Ugyanakkor ha túldícsérjük a látottakat, akkor pedig önbizalmukat veszthetik a játékosaink. Egyik sem az a cél, amit a közös videózással el szeretnénk érni.

3. TENDENCIÁK ÖSSZEÁLLÍTÁSA

A videók elemzéséből a play-ekre vonatkozva rengeteg információval rendelkezünk. Ezen információk statisztikai alapokon történő rendezése adja majd ki a tendenciákat. A tendencia gyakorlatilag azt jelenti, hogy egy adott szituációban az elemzett csapat legnagyobb valószínűség szerint milyen play-t fog alkalmazni. Ehhez az információhoz egy matematikai-logikai úton jutunk hozzá. Úgy kapjuk meg, hogy megnézzük az adott szituációra vonatkozó playek összességét (ez egy halmaz lesz), majd megnézzük, hogy az egyes kritériumok adott halmazon belül milyen arányban (százalékos arányban) fordulnak elő. Kellő merítés esetén kijelenthetjük, hogy a vizsgált csapat játékában tendencia, hogy adott szituációban a leggyakrabban mit csinálnak. Persze, ha a vizsgált szituáció csak egyszer-kétszer fordult elő a videón, akkor merészség lenne tendenciát felállítani. 

Hogy érthető legyen, egy nagyon egyszerű példával illusztrálom. 

Egy csapat a vizsgált mérkőzésen 23 alkalommal volt 1&10 szituációban. Ebből 19-szer futottak, 4 alkalommal passzoltak. Egészen nagy magabiztossággal állíthatjuk, hogy a vizsgált csapatnál tendencia, hogy 1&10-re futnak (hiszen a 23 azonos szituációból, 82,6%-ban futottak és csak 17,4%-ban passzoltak). Vegyünk egy másik példát is! Adott a csapatunk, akik a mérkőzés során egy alkalommal voltak 4&hosszú szituációban. Akkor a belső linebacker blitzelt. Bár statisztikailag elmondhatjuk, hogy a vizsgált szituációban 100%-ban a belső linebacker blitzel, azonban tendenciaként ezt elfogadni elég merész (és főleg megalapozatlan) dolog lenne.

A tendenciák rögzítéséhez és vezetéséhez egy úgynevezett tendency sheetet érdemes készítenünk. Az, hogy ez hogy nézzen ki, arra nincs szigorú recept. Úgy gondolom, hogy a tendency sheet (akárcsak például a playcall sheet) egy elég személyes dolog. Minden edzőnek más információ fontos, más sorrendben, más külalakkal. Érdemes ezért kiindulni egy általános és nem túl részletes alapból és azt átdolgozni olyan formátumúra, ami a legjobban megfelel nekünk, ami a legjobban hozzásegít minket a munkához. Csak példaképpen mutatom meg az általam használt - és aztán sokszorosan továbbfejlesztett - tendency sheetemet. Kiindulópontnak biztosan hasznos és megfelelő.

Minta tendency sheetek

A tendenciák tárgyalását egy nagyon fontos gondolattal érzem szükségesnek lezárni. Nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy a tendencia nem kőbe vésett igazság. Ha csak a tendenciákra hagyatkozunk, előfordul, hogy megégetjük magunkat. De az biztos, hogy egy jó támpontot ad a game planninghez.

4. A TENDENCY SHEETEK EDZŐI ELEMZÉSE

A tendency sheetek elkészültével, az analízisek összegyűjtésével van egy hatalmas nagy adatcsomagunk és ennek a letisztázása, az adatokban rejlő információk kibányászása és összeillesztése a legnagyobb edzői feladat. A tendency sheetek százalékos adataiból a tendenciák könnyen kinyerhetők, azonban ennél sokkal összetettebb folyamat az elemzés. Nagyon fontos, hogy minél több összefüggést és kiegészítő adatot tudjunk feljegyezni magunknak a tendenciák mellett is. Ennek érdekében érdemes a tendency sheeteket, az analíziseket az egész stábbal átnézetni, hiszen lehet, hogy olyan többletinformációkat talál benne más, amiket mi nem vettünk észre, vagy nem tartottunk fontosnak és ezért átsiklottunk felettünk. 

5. A LEGFONTOSABB PLAY-EK ÉS TENDENCIÁK ÁTADÁSA A JÁTÉKSOKNAK

Személyes tapasztalataim szerint nagyon jó érzés, amikor végre elkészülünk az ellenfél elemzésével. Azonban azzal még nem sokra   megyünk, ha csak az edzők tudnak a dolgokról, hiszen a meccset végső soron a játékosok vívják meg a pályán. Ugyan már megmutattuk - jó esetben - az ellenfél játékát videón a játékosoknak, de nem árt, ha valami kézzelfogható dolgot is kapnak a kezükbe. Éppen ezért érdemes a tendenciák (kicsit lebutított) változatát odaadni a játékosoknak. Optimális esetben meg is nézik, el is sajátítják. Persze meg is kell nekik tanítani, hogy hogyan tudják értelmezni az adott információkat. A tendenciák mellett hatékony dolog tud lenni, ha a játékosok (főleg a defense esetében van így) kapnak egy gyűjteményt azokról a játékokról, amiket az ellenfél játszik. Azt gondolom, hogy maximum 10-12 play lehet az, amit ilyenkor érdemes odaadni a játékosoknak, azok a play-ek, amiket a legfontosabb lenne ismerniük. 

Azért is állíthatom ezt nagy magabiztossággal, mert már jópár olyan mérkőzésen sikerült részt vennem, ahol a scoutingnak és a játékosok felkészítésének köszönhetően az ellenfél nem igazán tudott olyan play-t előhúzni, ami a védelmemnek ismeretlen lett volna. Ilyenkor könnyen lenullázhatóvá válik az ellenfél offense-e. Személyes tapasztalataimból kiindulva állítom, hogy nem szabad ezt a lépést kihagyni a felkészülési procedúrából. 

6. GAME PLANNING

Ez a feladat már leginkább a koordinátorok felelőssége. Persze ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy egyszemélyben nekik kell elvégezniük a teljes tervezési folyamatot. Offense oldalon én például mindig azt a nézetet támogattam, hogy az offensive game plan kialakításába nem árt bevonni az irányítót is. Valamint ha a koordinátor nem ragaszkodik ahhoz, hogy kizárólag ő alkossa meg a game plant, hasznos bevonni a pozícióedzőket is, ők a finomhangolásban sokat tudnak segíteni. 

A game planning folyamat egyébként néha könnyű, néha nehéz, de mindenképpen elengedhetetlen feladat, amikor egy csapat mérkőzésre készül. A tevékenység lényege egyébként gyakorlatilag az, hogy az elemzések alapján megszerzett információk birtokában megnézzük, hogy a rendelkezésünkre álló playbookból mit tudunk használni. Szituációkra, különböző helyzetekre lebontva egy tervet határozunk meg, amivel meg kívánjuk verni az ellenfelünket. Egyúttal a game planning része az is, hogy kicsit finomítjuk, adjusztáljuk a play-einket az adott game plan alapján. Apró, mégis jelentős változtatásokra gondolok itt. (Annak nagyon nem vagyok híve, hogy egy-egy mérkőzésre teljesen új playbookkal, koncepcióval álljunk ki. Arra való az off-season, hogy kitaláljuk, hogy mit akarunk játszani, és azon csak csiszoljunk. Nagy a baj akkor, amikor teljes új dolgot kell kitalálni szezon közben.) Az apró finomhangolások alatt azt értem, hogy például defense-ben egy safety-t feljebb tolunk a boxba, vagy offense-ben az egyik futóplay-t guard húzás helyett center húzással oldjuk meg.

Tisztában vagyok vele, hogy még HFL szinten is van olyan csapat, ahol a game planning nem valósul meg, ők általában ad hoc játszanak, azonban a dolguk így sokkal nehezebb, mert minden döntést azonnal, a meccs hevében kell meghozni. Természetesen olyan helyzetbe is belefuthatunk - volt már rá nekem is alkalmam rá nem is egyszer -, hogy az ellenfél egyáltalán nem azt játsza, amit a videókon láttunk tőlük, amire felkészültünk és ilyenkor az egész game plan mehet a kukába, kénytelenek vagyunk rögtönözni. Ez sem kivitelezhetetlen dolog, de általánosságban mindenképpen elmondható, hogy a game plan komoly mankó a play-t hívó edző számára, nagyban elősegíti a mérkőzés sikeres megvívását. Már csak azért is, mert a felkészült edző jobb döntéseket tud hozni.