A no-huddle

A no-huddle a mai amerikai football egyik közkedvelt kifejezése, így mindenképpen illik szánni rá néhány sort. Amikor valaki azt mondja, hogy no-huddle, az emberek nagy része rögtön az offense-re gondol, azonban ugyanúgy létezik no-huddle defense is. Persze stratégiai és taktikai szempontból sokkal jelentősebb az offense no-huddle-je, de a fogalmak tisztázása érdekében jó tudni, hogy a túloldalon is létezik.



De mit is jelent a no-huddle? Értelemszerűen azt, hogy nincs huddle. (A laikusabb olvasók kedvéért a huddle az, amikor a play előtt a pályán lévő játékosok összegyűlnek és ”megbeszélik” a következő playt). A huddle előnye az, hogy minden játékosban pontosabban, jobban tud rögzülni, mi a dolga a következő play során, míg a no-huddle esetén ezen a téren sokkal nagyobb a hibázási lehetőség.  Ezzel egyidejűleg a huddle során a csapatrész rendezni tudja a sorait és kicsit fújhatnak is. Azonban a huddle nem csak a saját csapatunknak ad időt felkészülni a következő playre, hanem ezáltal pontosan ugyanennyi ideje marad az ellenfélnek. A no-huddle legnagyobb előnye és értéke éppen ebben rejlik. Nem adunk időt az ellenfélnek, siettetjük, hibára kényszerítjük, a stressz szintet pedig magasra emeljük és ott is tartjuk. Természetesen a no-huddle sürgetés jellege elsősorban az offense-nél jelenik meg, hiszen a defense nem tudja sürgetni a playek elindítását. A no-huddle offense-t éppen ezért szokás hurry-up offense-nek is nevezni.

Most akkor beszéljünk a no-huddle offense-ről.
Jelenleg elmondhatjuk, hogy hiába népszerű fegyver, alapkoncepció szinten csak high schoolban és néhány college csapatnál találkozunk vele, a profiknál ez nem létezik (később arra is kitérek, hogy miért nem). Egy sikeres no-huddle offense felépítése esetén több utat is járhatunk. Vagy legyen egy nagyon jól képzett irányító, aki a pályán hívja a playeket és a fal részéről a slide protectiont, vagy legyen egy olyan könnyen kezelhető jelrendszer, amivel az offensive coordinator villámgyorsan kommunikálhat a játékosaival. Előbbire példa az Andrew Luck által vezetett stanfordi no-huddle offense, utóbbira az Oklahoma State pass first no-huddle offense-e vagy az Oregon Duck híres-hírhedt up-tempo no-huddle spread option offense-e. Mindkét esetben az a cél, hogy az offense pillanatok alatt döntsön a következő playről és a rendelkezésre álló 24 másodpercnél lényegesen gyorsabban el tudják indítani a playt.
Ebből adódóan egy no-huddle offense elképesztő mennyiségű playt és drive-ot tud összehozni egy mérkőzésen. Az előbb példaként kiemelt csapatok esetében: Oregon - átlag 14 drive/mérkőzés (rekord: 16 drive/mérkőzés, Oklahoma State - átlag 15 drive/mérkőzés (rekord: 18 drive/mérkőzés). Összehasnlításképpen az NFL-ben 12 drive/mérkőzés az átlag.
A no-huddle offense-eknél nagyon fontos egyébként a sikerfaktor, ugyanis a no-huddle-nek first downokat kell eredményezniük, ellenkező esetben csak a saját védelmükre helyeznek az átlagosnál jóval nagyobb nyomást. A no-huddle offense rendszerek ugyanis arra épülnek, hogy egy mérkőzésen minél több, egy konvencionális rendszerhez képest akár 50%-kal több offense playt is lejátszanak. Ha nincsenek meg a first downok, akkor a saját defense van egyre inkább arra kényszerítve, hogy minél előbb visszaszerezzék a labdát.  És ebben az esetben a no-huddle voltaképpen visszafelé sül el, hiszen mint már említettem, a no huddle lényege az ellenfél defense-ét stresszelni. Ezt a gondolatot támasztja alá az is, hogy Pete Carroll, a USC Trojans korábbi és a Seattle Seahwaks jelenlegi vezetőedzője a no huddle offense lényegét egészen egyszerűen így fogalmazta meg: ”control the tempo”.
Rengeteg mindent lehet olvasni arról, hogy mi szükséges egy igazán jó no-huddle offense futtatásához. Abban szinte mindenki egyetért, hogy az irányító és a running back szerepe kulcsfontosságú. Emellett egyes szakértők még kiemelik - és én velük értek egyet -, hogy a no-huddle offense nem tud igazán jól működni egy-két ”veterán” offensive lineman nélkül, akik pillanatok alatt ki tudják osztani a feladatot az falban.

Mint említettem, no-huddle defense is létezik. Alapvető jellege, miszerint nincs huddle és így gyorsabban fel tud készülni a csapategység a következő playre, megegyezik a no-huddle offense-nél leírtakkal. Azonban itt a cél nem a play mielőbbi elindítása és ezáltal az ellenfélre minél nagyobb nyomás helyezése, hanem egy passzívabb feladat, az, hogy az elinduló playre mielőbb elkészüljön a védelem. Leggyakrabban akkor jelenik meg a no huddle defense, ha no-huddle offense ellen kell játszani, de vannak csapatok, amelyek rendszer szinten használják a no-huddle defense-t.
Ahhoz, hogy alapkoncepció lehessen a no huddle a védelemben, kell egy általános formáció, sokoldalú, mentálisan kiegyensúlyozott játékosok és egy tapasztalt signal caller. Ezek kellenek ahhoz ugyanis, hogy a defense az éppen aktuális offense formációhoz gyorsan igazodni tudjon, defense formationt, coverage-ot váltson, stuntokat hívjon.

Mind az offense, mind a defense no-huddle esetében - ahogy arra korábban is utaltam - nagyon fontos a variálhatóság. Nem is a formáció, sokkal inkább a personell fogalma kap szerepet. Olyan játékosokat célszerű pályára küldeni egy no-huddle offense-ben, akik több szerepkörben is bevethetők (pl running back/receiver/tight end vagy linebacker/defensive lineman). A szerepkör mellett fontosak a képességek széleskörű megléte, például egy tight end tudjon blokkolni, de labdát is elkapni, a back tudjon futni, route-ot futni, elkapni és blokkolni, a falember képes legyen fután és passz playnél hasonló eredményességgel blokkolni. Defense oldalon pedig ez úgy néz ki, hogy a linebacker tudjon zónát védekezni, embert fogni, blitzelni, ha kell akkor le tudjon menni 3 pontos állásba a line of scrimmage-en, a fal pass rush és run stop terén is megállja a helyét, sőt, akár linebackerként is bevethető legyen, a defensive back futás ellen is tudjon védekezni. Ráadásul ezek a képességek nagyjából azonos, magas szinten jelen legyenek a játékos arzenáljában. Ezeket a játékosokat hívjuk versatile vagy all purpose playereknek. A több poszton is bevethető játékosok szerepe azért jelentős, mert a cserével nagyon sok idő mehet el. Ráadásul fontos, hogy variálni tudjuk a formációkat és a playeket, hiszen ha egy no-huddle offense rendszer egysíkúvá (ezáltal kiszámíthatóvá) válik, lényegében véve nem érte el a célját és elbukik.

Az következőkben megpróbálom néhány példán keresztül érzékeltetni, hogy no-huddle rendszerben adott personell mellett milyen teljesen eltérő lehetőségek valósíthatók meg. Az alábbi négy ábrán az Oregon Ducks egyik 2010-es drive-ja látható, az ellenfél (szenvedő fél) a USC Trojans volt. Természetesen no-huddle-ben, csere nélkül ment végig egészen könnyedén a Ducks ebben a drive-ban, négy különböző formációból.

A drive egy triple option play-jel indult a Ducks 40 yardos vonala környékén.

Az első futóplay-ből nem sikerült a first downt összehozni, így ismét egy option play-jel folytatta a Ducks.

A hosszú futás után már a red zone-ban volt az oregoni offense, egy passz play következett.

A passz play a Trojans 3 yardos vonalán ért véget. Goal line szituációban az Oregon ismét egy option playt válaszott. Az eredmény egy TD lett, LaMichael James érintés nélkül futott be az end zone-ba.

Végezetül, ahogy azt korábban ígértem, kitérnék pár mondatban arra, hogy a no-huddle offense alapkoncepcióként miért nem valószínű, hogy megjelenhet a profi világban.

Ugyan korábban, a '80-as évek végén, '90-es évek elején voltak próbálkozások, az akkori Buffalo Bills futtatott no-huddle offense-t, de mára már csak egy-két drive, esetleg negyed erejéig jelenik meg az NFL-ben.
Néhány pontban megpróbálom összeszedni az okokat.
- Szükség van egy nagy tudású irányítóra, aki tudja hívni a playeket. Elemzők szerint erre a profi szinten jelenleg csak néhány QB lenne képes.
- Az irányítónak keménynek kell lennie, mert sokkal nagyobb nyomás alá kerül egy no-huddle offense esetében, sokkal több ütést szenved el. Tudjuk, hogy az NFL jelenleg egyértelműen abba az irányba halad, hogy minél jobban megvédjék a méregdrága irányítókat. Kevés olyan aktív QB van, akit nyugodt szívvel be lehet küldeni a ”darálóba”.
- No-huddle offense esetében háttérbe szorul az offensive coordinator szerepe, ami a magas fizetések miatt érdekes. Továbbá az NFL-t jelenleg egy high-control (egyes elméletek szerint hyper-control) mentality jellemzi, azaz nagyjából mindenben az edzők és a koordinátorok döntenek - persze egy-két kivételtől eltekintve.
- Szintén gazdasági kérdés, hogy egy no-huddle csapat nagyon sok drive-ot, playt játszik, ami sok versatily játékost igényel (kellenek a nagyjából azonos képességű cserék). Egyrészt a salary cap, másrészt a roster korlát miatt is kifejezetten problémás lehet.
- A profi csapatok jórésze nagyon komoly blitz package-ekkel rendelkezik, kifejezetten a zone blitz csomagok tudják nagyon megnehezíteni a no-huddle offense-ek életét.
Mindezek ellenére néhány csapat megpróbálkozhatna a no-huddle-lel (megint megjegyezném, hogy itt az egész mérkőzéses no-huddle rendszerről beszélek, nem a two-minute offense-ről, hiszen azt majdnem minden csapat no-huddle-ben csinálja, ha úgy hozza a szükség). Az összes feltétel szerintem egyik profi csapatnál sem adott, de jelenleg én azt mondanám, hogy a New England Patriots, a New York Giants, a New Orleans Saints és talán az Atlanta Falcons képes lehetne egy sikeres no-huddle rendszert kivitelezni.