A játékosok motiválása

A játékosok motiválása, adrenalin szintjük megfelelő mértéken tartása az edző talán legnehezebb game day feladata (úgynevezett game day task) és egyúttal legfontosabb, szakmaiságon túlmutató funkciója is.
A csoportos motiválás, a mérkőzés előtti motivációs beszédek megtartásától, a playek közti ”bekiabálásokon” és a drive-ok közti leszídásokon át egészen a vállveregetésig lefed minden interakciót játékos és edző között. Színtiszta pszichológia. Ismerek olyan itthon dolgozó edzőt, aki az edzői minőség, edzői game day task ezen vetületét teljességgel elveti és nem foglalkozik vele, én mégis azt gondolom, hogy a megfelelő motiválás (természetesen a megfelelő előzetes mentális felkészítés mellett) az amerikai football egyik legfontosabb eleme, mérkőzések kimenetele függhet attól, hogy a játékosok egyénileg és csapatként egyaránt mennyire motiváltak.


A motivational speech nem egy könnyű dolog. Tanítják, meg lehet tanulni az alapjait és a kellékeit, de nagyon ritka, hogy például ugyanazon motivációs beszéd különböző szituációkban ugyanazt az eredményt érje el. Egyéneket könnyebb motiválni, feltéve ha ismerjük a motiválandó egyént. Azonban a csoportos motiváció egészen más téma, hiszen itt a különböző egyéniséggel rendelkező egyéneknél kell ugyanazt az eredményt (vagy legalábbis nagyon hasonlót) elérni ugyanazokkal a szavakkal. Miért nehéz ez? Gondoljunk csak arra, hogy egyik játékosunk kicsit vadabb vérmérsékletű, őt egy dinamikus, hangos beszéd, adott esetben káromkodó szavak használata tüzeli fel versenyhőfokra. Mellette másik játékosunk inkább befelé forduló típus, egy szentimentális, csöndes, elgondolkodtató beszéd tudja kihozni a maximumot. És vannak az átmenetet képző játékosok tömkelege, kinél egyik, kinél másik oldal erősebb.
Nagyon nehéz dolog, én tudom például magamról, hogy edzői képességeim közül a motivational speech az egyik gyenge pontom, van, amikor sikerül a teljes játékosállományomat magammal ragadnom, de van, amikor úgymond elveszítek néhányat. Természetesen a probléma ha nem is feltétlenül könnyedén, de áthidalható. Az egyik megoldás, hogy az edző tanul és gyakorol. Ez eléggé kézenfekvő. A másik megoldás, hogy talál valakit, aki jobban csinálja a motivációs beszédeket, mint ő, akár egy segédedző, akár egy csapatkapitány, akár egy, a játékostársai között elismert játékos segítségéte siethet. Főleg fontos, kiélezett mérkőzések előtt (és esetleg félidőben) nem szabad a motiváció kérdését félválról venni. Érdemes ilyenkor akár előre megtervezni, megszerkeszteni a mondanivalóinkat.
Megpróbáltam összegyűjteni és pontokba szedni, hogy mik az alapvető szempontok egy motivational speech esetében.
-Hangszín és testveszéd: A beszéd külső megjelenési formái, mindkettővel nyomatékosítani lehet egy gondolatot, ugyanúgy el lehet érni azt is, hogy kisebb hangsúlyt kapjon valami. Akkor ideális, ha a hangszínünk és a testbeszéd ugyanazt mondja, ha például elmondunk egy lelkesítő beszédet izgatott, lelkes hangszínnel, de mondjuk karba tett kézzel mozdulatlanul állva, az nem adja át a kellő jelentéstartalmat, nem megy igazán át.
- Szemkontaktus: Nagyon fontos minden kommunikáció esetében, így természetesen a motivational speech-eknél is. Mivel sok emberrel ”beszélgetünk” ilyenkor egyszerre, ezért fontos, hogy folyamatosan váltogassuk a szemkontaktust, mindenki érezze magát megszólítval mindenki érezze, hogy személyesen neki szól a mondandó. Ha egy ilyen beszéd során az edző valakivel túl hosszan létesít szemkontaktust, egyrészt a többiek kirekesztve érezhetik magukat, másrészt az érintett játékosnak is kellemetlen lehet. Fontos, hogy az első mondattól az utolsóig ”megragadjuk és ne eresszük” a játékosainkat.
- Szünetek: A szünet az egyik legjobban használható retorikai elem. Egy beszéd során rengeteg információ, adat és érzelem zúdul egy játékosra. Amikor egy-egy kulcsgondolat után hagyunk pár pillanatnyi szünetet, az nem csak az adott gondolat fontosságára hívja fel a figyelmet, hanem időt is ad arra, hogy a hallottakat felfogja és feldolgozza a játékosunk.
- Beszéljünk érthetően: Egy motivational speech-nél minden egyes szónak jelentősége, súlya lehet, ezert nem szabad esélyt sem hagyni arra, hogy játékosaink bármit is félreértsenek. A motyogás, hadarás mindent elronthat.
- Ismétlések: Szintén egy nyomatékosításra szolgáló retorikai ele, a pszichológiája pedig rém egyszerű, amit többször hallunk, jobban megmarad, vagy jobban felfigyelünk rá. Személyes tapasztalataim szerint akkor a legjobb az ismétlés, ha időről időre visszatérünk a gondolatra. Attól függően, hogy mennyire tartjuk fontosnak, mennyire szeretnénk hangsúlyozni, nyomatékosítani, akár négy-öt alkalommal is egy beszéd során. Itt azért megjegyezném, hogy nem szerencsés, ha egy-két gondolatnál többet ismételgetünk egy beszéd során.
- Szenvedély: A motivational speech-ek célja a játékosok feltüzelése. Az edzőnek közvetítenie kell a szenvedélyt, amit tovább akar adni a játékosai felé. Egy szenvedélyes beszéd mindennél jobban magával tudja ragadni a hallgatóságot.
- Hullámzás: Ez is egy retorikai elem, főleg hosszabb beszédeknél jelentős. Ha egy edző tudja magáról, hogy viszonylag hosszan beszél (mint például én), akkor mindenképpen élni kell ezzel az eszközzel. Fel kell gyorsítani, majd le kell lassítani, növelni kell a hangerőt, majd csökkenteni, nevetni kell, majd komolyra váltani. Ez azért fontos, mert ha azonos módon adjuk elő a mondandónkat, egészen egyszerűen unalmassá válik, nehezen követhető. Emellett mondjuk egy hosszú, intenzív, szenvedélyes beszéd ki tudja meríteni nem csak az előadót, de a hallgatóságot is. A hullámzást azzal is meg lehet valósítani, ha rövid párbeszédet kezdeményezünk időnként egy-egy játékossal, vagy például felkérjük a csapatkapitányt, hogy mondjon pár szót.
- Hitelesség: Hiába mond valamit az edző, amit a játékosok tudnak, értenek és felfognak, hiába tökéletes a bizalom és a tisztelet edző és játékos között, ha az adott dolog úgy hangzik el, hogy nem hiteles, akkor tudat alatt a játékosok agya megvétózza az adott gondolatot. Ezért aztán nagyon fontos, hogy az edző higyjen abban, amit mond. Lehet egy edző bármilyen jó színész, a játékosok nagyrészével annyira sok időt tölt együtt, hogy megérzik rajta, ha a mondandója nem szívből jön. Ezért ha valamiben nem hiszünk, inkább ne is mondjuk. Ugyanígy a hitelesség témakörébe tartozik, hogy az edző ne próbáljon szerepeket felvenni. Ha van egy komolyabb, szigorúbb alaptermészetű edző, az ne viccelgessen, egy nyugodt, hideg edző ne akarjon túlfűtött szenvedéllyel beszélni, egy egyszerűen kommunikáló edző ne akarjon körmondatokban, mélyen szántó gondolatokat közvetíteni. Mert ezekben az esetekben is a hitelesség csorbul, ami az egész beszéd rovására megy.

Ezek az alapvető szempontok szerintem, amiket érdemes szem előtt tartani minden alkalommal. Ennél persze sokkal cizelláltabb, apróbb dolgokat is meg lehet tanulni, nagyon széles a motivációs beszédekkel kapcsolatos szakirodalom köre (természetesen nem a football vagy a sport szakirányában csak, évek óta egyre nagyobb népszerűségnek örvend a vállalati kommunikáció témakörében is).

Korábban említettem, hogy minden elméleti tudás mehet a kukába, ha nem ismerjük a játékosainkat és nem ismerjük fel a körülményeket, amik befolyásolhatják a beszéd jelentését. Gondoljunk csak egy félidei beszédre. Ugyanazok a szavak, ugyanúgy elmondva más hatást eredményeznek például abban az esetben, ha vezet a csapatunk és mást, ha hátrányban vagyunk.

Ez igaz természetesen a motivációs beszédre, de azon túl minden egyes apró kommunikációra a mérkőzés során edző és játékos között. Alapvetően most abból indulok ki, hogy férfiakkal dolgozik az ember, így is jelentősége lehet minden szónak vagy gesztusnak. Pláne ha az ember gyerekekkel vagy nőkkel dolgozik, ott aztán egyetlen fintor vagy egy rosszul időzített pillantás teljesen lerombolhatja a játékos munkamorálját. De most maradjunk a felnőtt férfiaknál.
Elmondtuk a motivational speech-et, ami tegyük fel, hogy nagyon jól sikerült. A játékosok motiváltak, magas fordulatszámon pörögnek, készek arra, hogy a megtanultakat a pályán kamatoztassák. Innentől kezdve a célja az edzőnek az, hogy a tüzet meg tudja tartani. Ez sem sokkal könnyebb feladat, mint a motivational speech, főleg azért, mert itt még a motiválás mellett kismillió dologgal is kell az edzőnek foglalkoznia. Erre a legjobb alkalom, amikor drive-ok között összehívjuk a csapatrészt. Ekkor először foglalkozzunk a hibák kijavításával, majd ismét jöhet a motiválás - itt is nyugodtan alkalmazhatjuk azokat a pontokat, amiket a motivational speech esetében leírtam (ekkor főleg a feltüzelés, a szenvedélyes hozzáállás lehet előnyösebb - de mint említettem, nem létezik mindig alkalmazható recept), annyi különbséggel, hogy itt a rövidség nagyon fontos, főleg azért, hogy a játékosok pihenni is tudjanak. A kis beszéd után pedig szükség szerint érdemes időt szánni külön az egyes játékosokra, hiba esetén nyugtatni őket és jobb teljesítményre sarkalni, jó teljesítmény esetén dícsérni. Ekkor fontos igazán, hogy tudjuk, melyik játékosunkat mi motiválja jobban. Saját csapatomnál is ez egyénenként változik. Van olyan, akinek nagy szüksége van a verbális megerősítésre, hogy ha valamit jól csinál, akkor azért dícséretet kapjon. Van olyan, akit a dícsérgetés csak elkényelmesít, inkább a negatív visszacsatolások viszik előre és bőven elég neki, ha egy egy jó play, drive után megpaskolom a fejét vagy kap egy pacsit. Hibánál is ezáltal egész máshogy reagálnak a játékosok. Van olyan játékosom, aki egy hibát követően leszidást kap, akkor kicsit összeomlik és ez további hibákat generál, nála a hiba higgadt elmagyarázása a célravezető, de ugyanúgy van olyan, aki akkor tud igazán újra felpörögni, ha egy hibája után az edző leordítja a fejét.
Lényegében szélsőségekről beszélek, de nagy általánosságban elmondhatom, hogy egy jó csapatnál minden vérmérséklet megtalálható. Így még nyilvánvalóbb a feladat: a maximális teljesítmény érdekében ismerd a játékosaidat! Egy-egy rossz kommunikáció (ha adnak az edzőjük szavára - és lássuk be, egy sikeres edző-játékos kapcsolathoz ez elengedhetetlen) kemény felnőtt férfiak mérkőzését is tönkre teheti.