A meglepetés ereje a védelemben

Megtévesztés, félrevezetés, elbizonytalanítás.

Azt mondhatnám, hogy a fizikális adottságok mellett ezek egy jó defense legfontosabb mentális eszközei.

Ha akár egy játékos, akár a playcall valami újat húz, nagyon komoly esély van arra, hogy ez megzavarja az ellenfelet.

Defensive coordinatorként néha van lehetőségem arra, hogy egy-egy ilyen meglepőbb, váratlan húzással álljak elő. Ha a pályán olyan képességű, olyan szintű játékintelligenciával rendelkező ellenfél játszik (vagy a pálya szélén olyan szakember irányít) és észreveszi időben, a legjobb esetben időt kér, vagy áthívja a play-t. Ha nem annyira magasan kvalifikált az ellenfél, akkor jó eséllyel futhat bele olyan szituációba, amire nincs felkészülve.

Az, hogy a mérkőzésen újonnan előhúzott formációkra hogyan reagál az ellenfél, az azt is mutatja, hogy milyen szinten ismerte meg, elemezte ki előzetesen a játékunkat. Ha például egy új, korábban nem látott felállásra időkéréssel válaszol az ellen, nekem azt mondja ez, hogy ismeri a védelmemet, vette a fáradságot, hogy kielemezze a korábbi meccseket. Az új formációból pedig nem tudja, mit tudok és mit akarok játszani.

Személy szerint imádom az ilyen helyzeteket.

Nyilvánvalóan annak örülök a legjobban, ha az ellenfelet sikerül hibára késztetni, de ha eléget egy időkérést, nekem az is egy pozitív eredmény és kisebb siker.

Példaként az elmúlt néhány évben előfordult, három kedvenc ilyen jellegű play-emet említem meg a következőkben.

1. 2009 őszén egy kevéssé sikeres junior szezont játszottunk Ausztriában a Budapest Wolves Juniors színeiben. Talán a harmadik alapszakasz meccsünket játszottuk, amikor ellenfelünk az abban az évben elég erős Danube Dragons Juniors volt. Gyakorlatilag az egész mérkőzésen vagy három linemannel vagy 5-2-2-5 elosztású négy fős defensive line-nal játszottunk (utóbbi azt jelenti, hogy a két defensive end 5-ös technikán, azaz az offensive tackle külső vállán, míg a defensive tackle-ök 2-es technikán, azaz a guardok belső vállán helyezkedtek el), leginkább 3-4 és 4-3 formációkkal.

A harmadik negyed közepen az egyik drive-ban elég könnyedén haladt előre az ellenfél elsősorban középső futásokkal és rövid passzokkal. Már majdnem redzone-ban járt a Dragons offense-e, amikor egy 3&8 szituációnál úgy döntöttem, hogy váltok és behívtam az általunk akkor nagyon ritkán (szezononként maximum 1-2 play) játszott 3 Farkas play-t.

3 Farkas: 4-4-3 cover 3 ILB blitz

Az irányító bement a center alá, felnézett, olyat látott, amit nem ismert és azonnal időt kért. Az időkérés után egy “hagyományos” play-t hívtam, megállítottuk a támadásukat. A leggyönyörűbb az egészben az volt, hogy a negyedik negyed elején ezt még egyszer sikerült ugyanígy kivitelezni, ugyanúgy időkérés lett a vége. A 3 Farkas “éles” bevetésére pedig nem is került sor végül.

2. A 2013-as tavasz nem sikerült túl fényesen a Budapest Hurricanes számára. A CEI interligaban, egy esős, saras mérkőzést játszottunk a Hurricanes Arénában a későbbi bajnok Bratislava Monarchs ellen.

Az akkori, roster adta lehetőségek miatt az egész mérkőzésen három fallal játszott a védelmünk, komoly harcot vívva a szlovákok erős offense fala ellen. A legnagyobb problémát az okozta, hogy a három falember, még a blitzelő linebackerek segítségével sem tudott elég nyomást kifejteni a backfielden. A második negyed vége felé a saját térfelén, a 40 yardos vonal környékén indított tamadó drive-ot a Monarchs. Két 0 yardos futást követően  3&10 következett, alapvetően passing situation. Gondoltam egyet, és felküldtem egy négy falas felállást.

Az offense fal blokkolása szempontjából ez nagyon hirtelen változás volt, el is kezdték újraosztani a blokkokat, de az irányító elindította a play-t. Hirtelen túl nagy lett a nyomás a QB-n, megpróbált kiforogni, de a defensive end (éppen az, aki plusz emberként lépett a pályára) odaért, sackelte az irányítót, ráadásul a labdát is kiütötte. A pattogó labdád a másik, szintén csak éppenhogy megblokkolt defensive end szedte össze.

3. 2014 tavaszán a Budapest Hurricanes-szel ismét a CEI interligában indultunk, viszonylag gyenge csapatok ellen mégsem tudtunk igazán jól játszani. Harmadik mérkőzésünkön a Budapest Cowboys/Rebels csapata ellen léptünk pályára. A védelem egyébként nagyon jól játszott, sajnos az offense - bár szépen termelte a yardokat - nem igazán tudta pontra váltani a drive-okat. A két csapat fej-fej mellett haladt végig a mérkőzésen. A negyedik negyed második felében, 14-13-as állásnál utolsó támadó drive-ját vezette az ellenfél, a vezetés tudatában inkább futottak, hogy az óra is pörögjön. A nagyjából félpályáról indított drive első play-e egy szélső futás volt 5 yardért. A második futás középen jött, 2 yardot szereztek belőle. Nagyon fontos 3&3 szituáció következett, az idő pedig vészesen fogyott. Gondoltam egyet, egyeztettem a vezetőedzővel és pályára küldtem ötödik falemberként az egyik offensive tackle-ünket.

Átalakított 3-5-3, egyik OLB helyett egy offensive tackle

Bár az ellenfél irányítója észrevette a furcsa váltást, nem változtatott a play-en. A center minden bizonnyal megzavarodott kicsit, mert korábban kevés play-nél állt vele szemben head-upban falember, valamint láthatta, hogy a társaitól sem kaphat segítséget. A center és a QB zavarodottságának az eredménye egy rossz snap és egy fumble lett, még időben vissza tudtuk adni a labdát az offense-ünknek, hogy egy végső drive-ot vezessenek.

Konklúzióként azt tudom leírni, hogy mindenképpen érdemes ilyen és hasonló trükköket bevetni néhanapján. Általában beválik és a defense, a csapat mindenképpen profitálni tud belőle. Emellett nagyon szórakoztató is.