No huddle offense

Itt is mint sok minden másnál el kell oszlatni egy tévhitet. A no huddle offense nem egy csodaszer, amit ha elkezdünk használni, rögtön 40-50 pontokat fogunk csinálni. Az is kérdés, hogy az elején az ellenfél defense-e vagy a saját offense-ünk lesz-e jobban megzavarodva...

Rögtön az elején nem árt tisztázni, hogy attól, mert no huddle, az még nem jelenti azt, hogy fel is pörgetjük a játékot. Sok no huddle offense-nél lehet azt látni, hogy hiába no huddle az offense, a játék nem lesz gyorsabb, teljesen kihasználják a támadó időt. Mindenki szépen komótosan a helyére sétál, a QB 4-5-ször körbenéz, kivár és nagy nehezen elindítja a játékot. Ez is no huddle. 

Ez pedig elég messze van az Oregon, Oklahoma St. féle extrém sebességhez, tempóhoz. Az Oregon esetében ez annyit jelent, hogy két play indítása között átlagosan 16-22 másodperc telik el (40 ms a támadóidő). Az Oklahoma St.-nek 2 éve volt olyan meccse, mikor több mint 100 playt csináltak. Amit ez a két csapat játszik nevezik hurry up, up tempo no huddle offense-nek. Ezekből is látható, hogy a fenti két példa közül én inkább ez utóbbit (Oregon, Oklahoma St.) nevezném no huddle offense-nek és erről is lesz szó az alábbiakban.

Még egy fontos dolgot meg kell jegyezni, még mielőtt mindenki rohanna edzésre és neki állna ostorral hajszolni a játékosokat, hogy gyorsabban, még gyorsabban. Rengeteg gyakorlással jár egy ilyen rendszer bevezetése, hogy egy csapat el tudja sajátítani ezt a fajta offense rendszert. Mind játékos, mind edzői oldalról. És ennek az előnyei mellett, sok buktatói is vannak. Ezeket fogjuk körbejárni.

Kezdjük a legfontosabbal: a no huddle offense esetében 1st downokra van szükségünk, ha ezek nincsenek vagy nem jönnek, akkor nincs értelme no huddle offense-t játszani. Persze ez minden offense-re igaz, de itt ez hatványozotabban jön elő. Ebből pedig következik, hogy olyan offense stílust, olyan playeket kell beépíteni a gameplanbe amik ezeket a legnagyobb százalékban eredményezhetik. Ezek egyaránt lehetnek passzok és futások is, de egy sokkal agresszívabb felfogást, játék stílust követel meg, mint a normál eset. Nem túl célszerű - bár semmi sem tiltja -, de mindenképpen eredményesebb, ha nem 60-80 playből dolgozunk egy no huddle offense esetében, hanem megpróbálunk szűkíteni egy olyan egészséges szintre, amit egyrészt - akár - fejben is tudunk tartani. Másrészt a pályán mindenféle szituációban, helyzetben választ kell tudni adni és haladni kell, “enni” a yardokat.

Leginkább ez utóbbi a no huddle offense-k legnagyobb hátránya és egyben a legnagyobb kihívás is edzői oldalról. Ennek a rendszernek az optimalizálása akár évekig is eltarthat. Rengeteg kísérletezést és edzés munkát vesz igénybe.

A következő rész ami komoly munkát, tervezést és egy tanulási szakaszt vesz igénybe mind játékos, mind edzői részről, a jelrendszer bevezetése.

Mivel a QB-nek nincs ideje kijönnie és playt kérnie, majd ezt egy huddle-ben elmondania a többi játékosnak ezért ki kell dolgozni egy jelrendszert ami által a playeket hívjuk. Ez többféleképpen lehetséges (azt, hogy a pálya széléről ordibáljuk a playeket felejtsük el).

Az egyik egy tábla rendszer használata, amin képek/fotók vannak. Ezek a képek/fotók funkciónálnak mint jelrendszer és a képekből/fotókból tevődik össze a play minden eleme.

A másik a kézjel. Itt ugyanaz a cél, mint a kép/fotó rendszerben. Kézjelekkel kell “elmondani” az adott playt.

A jelrendszert még tovább lehet bontani. Vagy csak a QB néz ki az oldalvonalra és bemondja a többieknek a playt. Vagy mindenki kinéz, felállnak az adott formációba, a QB pedig indítja a játékot.

Abban az esetben ha csak a QB néz ki és ő mondja be a playt, akkor viszont kell egy kódszó, ami alapján mindenki tudja, hogy az adott szó, milyen playt jelent.

Ezt az egész rendszert minden offense játékosnak tudnia kell, nem lehet hibázni. Ha egy valaki elnéz valamit, vagy mást hall, vagy rosszul tudja és emiatt más playt fog játszani, akkor borul az egész rendszer.

Mivel egy felgyorsított offense rendszerről beszélünk ezért itt mindenkinek aki a pályán van és aki a playeket hívja még kevesebb idő áll a rendelkezésére mint általános esetben (erről itt volt szó korábban). Ezáltal viszont sokkal nagyobb koncentrációra van szükség.

Természetesen pont ebben van a no huddle előnye, hiszen ezáltal a defense-k egy sokkal fokozottabb stressz helyzetnek vannak kitéve, sokkal gyorsabb reakcióra vannak kényszerítve ami által megnövekszik a hibázás lehetősége. Zóna védekezésnél egy rossz váltás, play elején rossz vagy kései olvasás, rossz csere, stb.

Azt se felejtsük el, hogy ahogyan egy korábbi cikkben említve volt (no huddle a defense szemszögéből), a drive-k és playek számát is drasztikusan lehet növelni (a no huddle offense-nek ez célja is), ami által sokkal előbb elfáradnak a defense játékosok.

Játékos oldalról, mindenképpen sokoldalú, többféle poszton bevethető emberekre van szükség, hiszen nincs idő a cserélgetesre egy drive alatt és nem is cél, hogy erre időt pazaroljunk (bár ezt is meglehet úgy tervezni, hogy ne lassítsa a folyamatot). Mindenképpen előny, ha egy WR tud játszani TE poszton, egy RB WR poszton vagy fordítva. Pontosabban fogalmazva ez nem is előny ami vagy van vagy nincs, erre sokkal inkább törekedni kell, hogy a játékosok erre képesek legyenek. Ezt nyilván edzésen tudjuk elérni, ami megint csak egy komolyabb tervezési feladat része kell, hogy legyen.

A fentiekből látható, hogy a no huddle offense egy szép és jó dolog tud lenni, de teljes embert és csapatot kíván, ha jól és eredményesen akarjuk játszani. Innentől kezdve pedig mindenki döntse el, hogy áldoz-e rá elég időt vagy sem. Amitől viszont óva intek mindenkit, hogy ha a fentieknek nem tud vagy nem akar kellő időt szentelni, akkor inkább ne kezdjen bele, mert az edzés idő véges...

Aki pedig majd szeptembertől leül meccseket nézni, annak jusson eszébe, hogy kívülről legyen bármennyire is egyszerű és magától értendő, mindennek ellenére egy pokolian nehéz rendszerrel van dolgunk amiben nagyon sok munka és tanulás van. De ettől szép.