Run defense

Néhány évvel ezelőtt még nyugodtan kijelenthettük volna, hogy a run defense a védelem első számú prioritása, hiszen globálisan nézve (NFL, college, a régiónk footballja) a futó play-ek az offensive playcall nagyobb hányadát tették ki. Ez a tendencia ma már erőteljesen változik, de még mindig azt mondom, hogy több a run-first csapat, így a futó play-ek még mindig nagyobb arányban vannak jelen. Így aztán egy védelemnek a futás elleni védelemre, a run defense-re nagy hangsúlyt kell fektetnie függetlenül attól, hogy hol, milyen szinten szerepel az a csapat.

Önmagában véve a futás elleni védekezés nagyon egyszerű, két alapvető elemből áll, az egyik a gap stuffing, a másik pedig a szélek lezárása. A két alapelem mellett pedig még néhány kiegészítő fogalomról is beszélek a következőkben.


Aki rendszeres olvasója a Football Projectnek, az tisztában van vele, hogy általában az angol terminológiát részesítjük előnyben. A gap stuffing esetében ez méginkább így van, a “lyukak betömése” fordítás eléggé félreviheti témát. De lényegében erről van szó. Az offense fal esetében lyukakról és technikákról beszélünk (lyuk (gap): két offensive lineman közötti hely, technika: egy offensive linemanhez képest az elhelyezkedés). Egy középső, úgymond inside tackles futás estén az offense fal valamelyik gapet megnyitja és ott fut a running back. A gap stuffing az a feladat, mely során a defense játékosai betömik a megnyíló lyukakat. 
Értelemszerűen a gap stuffing elsősorban a linebackerek feladata, hiszen legjobban ők tudják olvasni, ők látják legjobban a megnyíló lyukakat. Mellettük hatalmas szerep hárul még a defensive line-ra is. A folyamat azonban többmindentől függ, a gap stuffing így többféleképpen is kivitelezhető. Egy korábbi posztomban már kitértem a gap responsibility fogalmára. Amikor futás elleni védelemről beszélünk, ez egy kulcskérdés. A legegyszerűbb, amikor a defensive line 1-gap technikát játszik, ezesetben ugyanis minden falembernek és minden linebackernek megvan előre, hogy melyik gap a felelőssége, futás esetén melyik gapet kell betömnie. A kérdés már sokkal izgalmasabb egy 2-gap technique esetén. Ekkor a falemberek ugyebár az offensive linemant támadják, róluk olvasnak, míg a linebackerek szabadabban dolgozhatnak, olvassák az offensive line-t és a backfield mozgását. Hogy melyik a hatékonyabb, azt általánosságban nagyon nehéz lenne megmondani, nagyban függ a defense játékosok atletikus és mentális képességeitől. 

A gap stuffingnak van egy másik módszere, mely nagyon hatásos tud lenni, azonban rossz playcall esetén vissza is tud ütni. Ez a run blitz. A blitz fogalmáról általában pass rush esetén szoktunk beszélni, de a run blitz legalább annyira fontos. Ránézésre ugyebár semmiben sem különbözik a pass rush blitzétől, csak a feladata más egy kicsit. Míg a pass rush blitz esetén egyértelműen a sack vagy legalábbis a hurry a célunk, addig egy run blitz célja az, hogy olvasás nélkül, olyan gyorsan tömjünk be egy gapet, amennyire csak lehet. Miért fontos ez? Mert ha arra megy a futó play, akkor jó eséllyel backfielden, negatív yardon sikerül megállítani a futást. Ha a run blitz nem is tud odaérni a running backre, akkoris az adott gap le van zárva, a backnek változtatnia kell és döntenie, ami pedig hibához vezethet, arról nem is beszélve, hogy az offensive line onnantól kezdve hiába blokkolja az adott play-re kiadott blokksémát. A run blitz tárgyalásánál sok esetben nem térnek ki még egy nagyon jelentős szerepre. Ha egy linebacker megtámad egy gapet, szinte óhatatlan, hogy az offensive lineman (adott esetben még az aktuális play-ben betöltött szerepétől, feladatától is eltérően) ki fog lépni a blitzelő linebackerre, így a gap mellett felálló defensive lineman kicsit szabadabb mozgástérhez jut. Mint említettem azonban, egy behívott run blitz vissza is tud ütni. Ha rossz oldalra hívunk egy run blitzet, akkor azt a játékost kiszedtük az adott play-ből.

A run defense másik alapvető elemeként a szélek lezárását jelöltem meg. Értelemszerűen arról beszélünk, hogy az offensive tackle-ökön kívüli futásokat hogyan védekezzük le. Hogy ez kinek a feladata, rendszertől, playbooktól, formációtól és play-től függ, mégis, lehet adni egy általános receptet erre is. Főszabályként elmondható, hogy egy három vagy kevesebb falas rendszerben az edge-ek lezárása elsősorban a szélső linebackerek feladata, négy vagy több defensive line-nal rendelkező rendszerben pedig a defensive endeké. Amikor a defensive endek felelnek a szélek lezárásáért, akkor a feladatuk kézenfekvő, függetlenül attól, hogy a play-t melyik technikáról kezdik, mindenképpen kifelé, az offensive tackle külső válla felé kell dolgoznia. Amennyiben négy defensive linemannél kevesebb szerepel a play-ben és az outside linebackerek felelnek a szélekért, az a legegyszerűbb és leggyakoribb, hogy a play kezdetekor az adott linebackerek rögtön fellépnek a line of scrimmage-re, majd olvasva a play-t türelmesen tolódnak a kifelé mozgó running backkel.
Mint említettem, az adott play specifikusságai miatt, blitzek, stuntok következtében a főszabály egészen könnyedén borulhat.
Szélső futás elleni védekezésnél mindenképpen fontos megemlíteni egy alapvető tételt: a defense játékosa mindig úgy kell, hogy tolódjon, úgy kell támadnia a running backet, hogy annak külső vállát célozza meg, hiszen így tud olyan szögben érkezni, ami csökkenti a missed tackle lehetőségét. A szélső váll támadása egyúttal azt is jelenti, hogy onnantól kezdve a running backnek már csak befelé, a pálya közepe felé, a “sűrűbb” részek felé van lehetősége menni egy irányváltás esetén.


Amikor egy védelem futás elleni munkájáról beszélünk, persze sohasem az a cél, hogy egy játékos jusson el a futás leszedéséig. A védelem kifejezetten akkor teljesít jól (és ez nem csak a run defense-re igaz), ha a tackle pillanatában többen is ott vannak a ball carrieren. Ennek a demoralizáló (és fizikális) hatás mellett pragmatikus előnyei is vannak, hiszen egy team tackle mellett sokkal kisebb az esélye annak, hogy sikertelen legyen a tackle és a running back tovább mehessen. Középső futás esetén a team tackle nagyon gyakori, hiszen sok játékos tömörül ilyenkor kis helyen, szélső futás esetén azonban már trükkösebb a szituáció. Ilyenkor az offensive line a legtöbb esetben zone protection blokk sémát alkalmaz, tolódik a futás irányában és blokkol minden defense játékost. Sok esetben offensive line húzással is kiegészül a blokkséma. Ezeknél a szituációknál kap jelentősséget a defensive slide fogalma. Ez azt jelenti, hogy a front seven (maradjunk a tradicionális defensive formációknál) együtt tolódik az offense-zel. Cél, hogy a defensive linemanek a line of scrimmage-en tudjanak maradni, végig úgy, hogy lehetőleg a blokkolójuk külső, futás iránya szerinti vállán maradjanak. A linebackerek pedig arra törekednek, hogy minél közelebb jussanak a line of scrimmage-hez úgy, hogy minél kevésbé kapjanak offensive linemantől blokkot. Egy zone protectionnel blokkolt szélső futás esetén egy jól kivitelezett defensive slide gyakorlatilag garantált, hogy megöli a play-t.

A defense futás elleni munkája során találkozunk a run support fogalmával. A fogalom maga azt jelenti, hogy a secondary mennyire veszi ki a részét a futások elleni védekezésből. A profi és college világban a run support nagyon fontos és hangsúlyos szerepet kap a defense munkája során, mind a safety-knek, mind pedig a cornerbackeknek ki kell venniük a részüket a futás elleni védekezésből. Hogy mennyire, az a rendszertől és az adott play-től is nagymértékben függ. Vannak olyan rendszerek (például az egyik korábbi cikkben tárgyalt 5-2 Monster), ahol a strong safety gyakorlatilag elsősorban futás elleni feladatokat lát el. Ugyanakkor cover 2 deep coverage play-eknél a safety-k elsődleges feladata nem a futás elleni védekezés, hanem a mély zónák levédekezése, így kisebb eséllyel tudnak egy futóplay esetén a run supportban részt venni. A cornerbackek gyakorlatilag csak a szélső futások esetén tudnak érdemben besegíteni a futás elleni védelembe.
A run support hatékonysága tulajdonképpen két alapvető feltételtől függ. Az egyik (és elsődleges) az, hogy a defensive back milyen gyorsan tudja olvasni a kulcsokat (offensive line, receiver), a másik pedig az, hogy mennyire tudja a downfield blokkokat kivédeni vagy megverni. 


Végezetül egy gondolat a futás elleni védelemről. Nehéz a futásokat (főleg a belső futásokat) csírájában elfojtani, 0 yardon vagy line of scrimmage mögött leszedni, nem is kell, hogy ez legyen a cél. A run defense esetében az elsődleges cél: tartsuk a futásokat 3 yard alatt!