Offense game plan, play call

Ezúttal nem egy playről vagy rendszerről írok, hanem tulajdonképpen magáról a játékról. Hogy edzői oldalról, hogyan is néz ki ez az egész. Egyúttal a szurkolói fejekben is kicsit rendet kell rakni, mert sokan azt hiszik, hogy ez a világ legkönnyebb dolga és mindenki ért hozzá. Ám ez koránt sincs így.

Vágjunk is a közepébe. Amerikában a profiknál 200-400 play között van az offense playek száma. Most a különböző felállások és motionök, shiftek miatti kombinációs szorzóktól tekintsünk el (bár megérne egy cikket, hogy ugyanazt a playt hogyan lehet ötféleképpen is játszani és mindegyik más és mást eredményez). Egy high-school csapat ettől lehet kevesebb, 60-100 között, college csapatoknál 100-200 (ha jól tudom a Stanfordnak Jim Harbaugh ideje alatt 300 volt). Ez nagyjából az NFL csapatok szintje, ott átlagban a háromszázas számmal lehet találkozni. Ennyi playt fejben nem lehet megjegyezni, ha arról van szó, hogy egy meccs alatt két play között dönteni kell, ergo össze kell állítani egy game plant. Egy jó game plan sok mindent tartalmaz, szituációk, downok, yardok, stb. Nem véletlen, hogy a meccseken a koordinátorok egy laminált (véd az esőtől és tartást ad) A3-as, A4-es két oldalon teleírt papírral a kezükben állnak és abból hívják a playeket (a Packersnél 2x két oldalas A4-est használnak). Fentebb írtam, hogy egy ilyen game plan board a játék minden szituációs elemét tartalmazza és ide vannak beírva a playek. Tehát nem kell azzal foglalkozni, hogy magamban végig pörgetem a 300 playt, hogy mit hívjak 3rd and 7-nél a red zone-ban 18 yardon nagyjából 10-15 ms alatt, hanem csak rá kell nézni a papírra és onnan 8-10 playből kiválasztani amit már korábban oda írtam. Ez persze rengeteg videó elemzés után alakul ki, sok-sok munkaórát felemésztve. És bizony a videó elemzés nem éppen a legizgalmasabb feladat. Egy playt akár 15-20 alkalommal is megnézünk, mert a lényeg mindig a részletekben rejlik. Ez egy szezonban hétről-hétre így megy. Az ellenfél defense-ét elemezve alkotják, írják át a game plant, amihez adott a sablon és mint egy kirakós megtöltik playekkel az üres mezőket. Miket tartalmaz egy ilyen game plan? Elmondható, hogy mindenkinél mást és mást, de nagyon sok dolog van ami szinte mindenhol megtalálható.

Felsorolás szinten nézzük meg, hogy általánosságban miket tartalmazhat ez a bizonyos game plan board. Formations, RB/slot receiver route-ok, openers, base runs, base pass, motion call, 2nd & short, 2nd & medium, 2nd & long, 3rd & medium, 3rd & long, long yardage (10+ yard), goal line, short yardage, red zone 4-10/11-15/16-20 yard line, 2 minute offense, 4 minute offense, attacking coverage (cover 2/3/4), attacking the blitz, man to man, prevent, no huddle és ezeken belül még tagolódik passzra és futásra. Ez egy minimál, ezt még számtalan módon lehet tovább bővíteni, variálni annak függvényében, hogy kinek mi a fontos.

Most nézzük meg, hogy mi a helyzet itthon. Alapvetően élesen ketté választanám az amerikai és az itthoni dolgokat. Hogy miért? Az ok kettős. Az egyik, hogy itthon nem eléggé szofisztikáltak a csapatok. A másik, hogy nincs annyi edzésük amennyi idő kell, hogy betudják a játékosok gyakorolni a playeket. Ezért itthon a csapatoknak közel sincsen annyi játékuk, mint Amerikában. Nagyjából 20 és 40 közé tehető a playek száma csapatonként. Hozzá teszem, hogy ez itthoni szinten elég is. Gond akkor kezd lenni, ha egy csapat komolyabb nemzetközi vízekre evez ki. Ott ez már kevés. Minimum duplázni kell. Van viszont az itthoni helyzetnek egy előnye, mégpedig, hogy nem kell meccsről meccsre game plant csinálni, mint Amerikában, de néha még nagyon papírra sincs szükség, hiszen ennyi playt fejben is lehet tárolni és előhúzni a megfelelő szituációban. Tehát itthon akár olyan game plant is lehet csinálni, ami jó egy egész szezonra, ha elegendő számú playel rendelkezünk.

Akkor most jöhet a híres, hírhedt play call. Vizsgáljuk meg, hogy egy play hívás alatt miket kell végiggondolni. Melyik yardon állunk, mennyi az idő, melyik negyedben vagyunk, mennyi az eredmény, milyen játékosok vannak fent a pályán, ha ezt a playt hívom kell-e valakit cserélni, mit csinált eddig a defense, ha ezt és ezt játszottam, hányadik down, hány yard kell, hogy first down legyen, ha second down, akkor egyből rámenjek, hogy first down legyen, vagy inkább faragni akarok a távból és majd a harmadikra megyek rá a first downra, ha úgy alakul a helyzet kell-e időt kérni, ha most ezt hívom, mi legyen a következő play (mert egy jó koordinátor 2 lépéssel előrébb jár), milyen formációt hívjak, legyen-e RB route, ha igen milyen, ha futás, akkor milyen blokkal, ha passz, akkor milyen pass protectionnel. Erre az egészre van 10-20 másodperc végig gondolni és playt hívni. No huddle-nél kevesebb.

Ezen a ponton kapcsolódik össze a play call, a game plannel. Látható, hogy sok az átfedés, tehát, ha van egy jó game plan megírva a kezemben, akkor ezt a sok ismeretlenes egyenletet tudom gyorsan rövidre zárni. Nem véletlen, hogy egy komolyabb meccs alatt agyilag bőven el lehet úgy fáradni, mintha az ember három napot egyhuzamban végig dolgozott volna.

Bill Walshnak (49ers ex-HC) volt egy olyan szisztémája, hogy minden meccsre összeírt tíz-tizenöt playt és ez alapján mérte fel a defense-t és ennek fényében alakította tovább a már meglévő game plant. Ezt a tíz-tizenöt playt, ha esett, ha fújt minden körülmények között betartotta és végig játszatta. Ez az úgynevezett game plan script. Majd ennek fényében szépen elkezdte kihúzni azokat a playeket amikről megvizsgálva real-time a defense-t látta, hogy nem fog működni. Vagy tudta, hogy mit kell változtatni, hogy működjön. Hiszen bármennyire is felkészülünk a videókat elemezve az ellenfélből, ők is ugyanezt csinálják. Semmi garancia nincs arra, hogy ugyanazt fogják játszani amit az elmúlt 10 meccsen.

Aki esetleg nem tudná, Bill Walsh talán az egyik legnagyobb game innovátor volt (game plan script, west coast offense, spacing). Három Super Bowlt nyert.Ha valaki komolyabban szeretné magát beleásni a football legmélyebb bugyraiba offense game plan, play call témában, akkor Bill Walsh a kulcs.