Safety play

Mindig jó dolog edzőként egy diadalmas pillanatot megélni a pályán. És legalább ennyire jó felidézni. Miközben ennek a posztnak a megírására készültem, ez a remek érzés fogott el. Mert egy defensive coordinator hoz jó és rossz döntéseket, a játékosai a pályán szerezhetnek labdát egy kevéssé nyerő playből is és kaphatnak 80 yardos TD-t is egy viszonylag jó döntés után is. De az viszonylag ritka, hogy a coordinator, mérlegeli a helyzetet, az ellenfél tendenciáit, a lehetőségeket, hoz egy döntést, vizualizálja (mindezt másodpercek alatt) és pár pillanat múlva a vízióját viszont látja a pályán. Szinte deja-vu érzés.

Már tíz bajnoksággal és hat bajnoki címmel a hátam mögött is elmondhatom, ilyen ritkán fordult elő. De annál nagyobb az értéke az ilyen playeknek. Legutóbb ezt 2011. július 3-án élhettem át Schwaz-ban, az Iron Bowlon, az Alpin Hammers ellen. Ezt a playt fogom most bemutatni.

De előbb kezdjük a playcall-lal. Minden egyes play behívásánál számos dologgal kell tisztában lenni. A mérkőzés állásával, hogy időben hol tartunk, a downnal és distance-szel, a gólvonalhoz képest a pozíciónkkal, a pálya közepéhez képest a pozíciónkkal. Ez adja az alapot. Ehhez jön hozzá az, amit az ellenfél offense-éről tudunk (personell, tendenciák, kulcsjátékosok, stb.), illetve amit a saját játékosaink képességeiről tudunk. A fentiekben felsoroltak alapján állítom össze a game plant egy adott mérkőzésre. Azonban (ahogy a neve is mutatja) ez csak egy terv. Sok esetben ezen változtatni kell menet közben, legrosszabb esetben az egész mehet kukába (utóbbi helyzet akkor áll fenn leginkább, amikor vagy a defensive coordinator hanyag munkát végez, vagy amikor az ellenfél offense lépi meg, hogy teljesen mást játszik, mint korábban). Volt már benne részem, izzasztó élmény). Sok múlik azon, hogy ténylegesen az ellenfél mit játszik, a mi játékosaink milyen formában vannak, sérülések, visszatérő játékosok merőben boríthatják a koncepciót.

Nos, az Iron Bowl döntőjén azon kiváltságos helyzet állt elő, hogy azt kaptuk, amire számítottunk, egy nagyon mobilis és agilis irányítót, Lukas Hütter személyében, akire a szokásosnál is jóval nagyobb feladat hárult, hiszen a kezdő running back sérülés miatt nem játszhatott.

Én azt a nézetet vallom, hogy egy offense játékát fokozatosan és folyamatosan a legcélszerűbb megölni. Van egy jól passzoló csapat? Öld meg a futójátékát és kényszerítsd arra, hogy mindig passzolnia kelljen, mert akkor hibázik. Vagy jól futnak a széleken? Akkor ne fussanak középen és ne tudjanak passzolni. Így sokkal könnyebben lehet levédekezni a támadást. Többek között ezért is van az, hogy az általam irányított védelem sokszor kicsit lassabban, több yardot, esetleg TD-t is engedve kezd. De általában működik. Az Iron Bowlon is működött.

És akkor most jöjjön a play, Zsolt előző posztjában felállított standard alapján.

Időpont: 2011. 07. 03.

Helyszín: Sportzentrum Schwaz, Ausztria

AFBÖ Iron Bowl döntő

Budapest Hurricanes @ Alpin Hammers

Egy nagyon szoros és végletekig kiélezett - ezáltal fizikailag és szellemileg is fárasztó - elődöntőn át vezetett az utunk az osztrák másodosztály döntőjébe. Ráadásul ez a mérkőzés volt a 2011-es tavaszi szezon 10. összecsapása számunkra. Úgyhogy a csapat majdnem minden játékosa kisebb-nagyobb sérülésekkel és alapvetően fáradtsággal küszködött.

Ez meg is látszott a mérkőzés elején. Ahogy azt várni lehetett, a sérült RB helyett a backup running back próbálkozott futásokkal, de a Hammers legnagyobb fegyvere Hütter volt. Wegscheidler (a backup running back) leginkább inside tackles futásokkal próbálkozott. Ez volt az első szempont, amit le kellett védekeznünk, ezért a linebackerek viszonylag szűkebb felállásokban játszottak, középre koncentrálva. A Hammers 3-4 receiverrel állt fel, akik egyfolytában deep route-okat futottak. Hogy a receiverek védve legyenek, a defensive backek folyamatosan mélyen helyezkedtek el, illetve mentek levédekezni a receiverek deep route-jait. Mivel a linebackerek középen voltak, a defensive backeket pedig messzire vitték a receiver route-ok a line of scrimmage-től, Lukas Hütternek viszonylag sok területe maradt, hogy a roll outokból fusson. Ennek az lett az eredménye, hogy a rögtön az első drive-ból TD-t csináltak, majd ezt még az első negyedben követte egy második is.

Ugyan kaptunk 13 pontot (a második extrát blokkolta a special team), de teljesen egysíkuvá vált a játékuk, gyakorlatilag az irányítónak egyedül kellett megoldania mindent. És ez egy fél győzelemmel felér.

Később a mi offense-ünk is felpörgött és átvettük a vezetést. A Hammers egyre fáradtabban egyre frusztráltabban és ezáltal egyre több hibával játszott, az offense drive-jaik rendszeresen turnoverrel vagy punttal értek véget. Hozzátartozik a történethez, hogy az irányító a defense-ben és a special teamben is végig játszott.

A negyedik negyedre már 22-13 volt az állás (ami ugye two possession game, azaz legalább két pontszerző drive kell az egyenlítéshez is), a hazai csapaton látszott, hogy egyre jobban kapkodnak, egyre görcsösebbek - és ezáltal egyre sikertelenebbek. Egy klasszis punttal végződő offensive drive-unkat követően a Hammers saját 5 yardosáról kezdett. A saját end zone-hoz közeli állapot mindig nagyon kecsegtető helyzet egy defensive coordinator számára, nagy a kísértés, hogy a defense-t safetyre küldje, akár még a biztonság feladása árán is. Gyorsan végiggondoltam, hogy egy safety kegyelemdöfés lenne, a biztos győzelmet jelentheti és döntöttem.

Az elmúlt három negyed offense playei alapján nem volt nagyon nehéz kitalálni, hogy hogy is vigyük ezt véghez. Egyértelműnek tűnt, hogy a széleket nem szabad feladni, mert ha Hütter helyet talál, akkor ki tud szabadulni. Így a négy falas felállás mellett döntöttem (egyébként is jobban működött egész mérkőzésen). Azt is tudtam már ekkor, hogy az offensive tackle-ök sokszor lépnek kifelé, hogy blokkolni tudjanak a quarterbacknek. És várható volt, hogy az irányító megpróbál majd rolloutból passzolni vagy futni. Adott volt a helyzet, szét kell húzni a falat, a lyukon pedig beküldeni egy gyors linebackert.

Tudom, hogy fennkölten meg kicsit talán beképzelten is hangzik, de ténylegesen előre láttam, vizualizáltam a playt, ami pár másodperc múlva a pályán is visszaköszönt. A Hammers shotgunban állt fel, 4 receiverrel. Az erős oldalon a fal eleve szélesebben állt fel, az erős oldali középső linebacker pedig kész volt bliztelni. A defensive backek cover 2-t védekeztek. A fal gyönyörűen dolgozott, a defensive backek szépen fedeztek minden célpontot, a linebacker pedig érintés nélkül kapta el a kiforgó irányítót és vitte le a földre. Safety, 2 pont, az ellenfél teljesen megtörve. A helyzetüket tovább súlyosbította, hogy a remek blokkoknak köszönhetően a safety puntot touchdownra horduk vissza. Teljes volt a kiütés.