Előző cikkemet azzal zártam, hogy beszélek kicsit a defense sémák és rendszerek evolúciójáról. Tényleg csak röviden foglalkozom a kérdéssel, mert bővebben kifejtve a témát nemhogy egy blog poszt, de egy könyv sem feltétlenül lenne elég.
Azonban úgy érzem, a téma megér annyit, hogy legalább említést kapjon itt, a teljesség igénye nélkül, kiváltképp, hogy szorosan kapcsolódik az előző cikkemhez, hiszen Belichick előszeretettel matat a múlt zsebében és ránt elő majdnem elfeledett dolgokat.
Maga a football stratégia fejlődése gyakorlatilag egy boxmeccs az offense és a defense rendszerek között. Az egyik fél odaüt, a másik fél erre reagálva visszaüt. És nagy általánosságban kijelenthetjük, hogy patthelyzet sosem alakul ki. Egyszer húz egy olyat az offense, amire védelem oldalon nincs ellenszer, másszor a védelem épít fel valamit, ami hirtelen áttörhetetlennek bizonyul a kor offense-e számára. Természetesen itt nem egy-egy csapat offense és defense rendszerére gondolok, az alábbiakban elővezetett áttekintés nem fedi le a football világ minden csapatának minden rendszerét hanem nagyon széles általánosságban az uralkodó trendekről fogok értekezni.
Szóval a Patriots védelme kapcsán a 1-gap és 2-gap rendszerekről beszéltem. Ha messze visszatekintünk a múltba, ténylegesen messze, a football hőskorába, akkor azzal szembesülünk, hogy a csapatok túlnyomó része 2-gapet használt, mai szemmel nézve valami egészen elborult, kaotikus és nehezen definiálható rendszerben. A 1-gap responsibility gyakorlatilag csak blitzeknél és blizt-sémáknál fordult elő, amikor ugyebár konkrétan meghatározták, hogy az adott játékos melyik lyukon menjen.
Az 1940-es években kezdett igazán fontossá válni a szervezett defense. Miért? Mert az offense elkezdett egyre szervezettebb képet mutatni (ahogy az előbb utaltam rá: csapás-ellencsapás). Korábban az offense amolyan shotgun-szerű formációban állt fel, rengeteg backkel, akik futottak, route-ot futottak, blokkoltak, passzoltak. Az első olyan offense rendszert, amely a mai rendszerek kiinduló pontja volt, 1940-ben a Bears alkalmazta. Az akkori chicagoi vezetőedző, a legendás George Halas felrakott egy offense-t, ami később a “T Formation” nevet kapta. Itt már a QB under center állt, backek pedig rengeteg misdirectiont futottak. Egy merőben új rendszer volt, amivel az akkori defense-ek még nem találkoztak. Hogy mennyire fontos ez, azt mi sem példázza jobban, mint hogy a formáció (és az ehhez kapcsolódó rendszer) debütálása az NFL döntőben 73-0 arányú győzelmet hozott a Redskins felett (úgy, hogy pár héttel korábban a Washington simán verte a Chicagot). A T formation teljesen megzavarta a védelmeket. Csapás.
A védelmeknek a T formáció ellen kellett valami, és ez a valami a 5-2 Monster lett (lapozzunk csak vissza a patriots-os cikkhez és lássuk, hogy Belichick egészen idáig nyúlt vissza). Ráadásul ez a rendszer lett az elkövetkező két évtized meghatározó rendszere. Az a lényege, hogy az öt defensive lineman feláll az öt offensive falemberrel szemben és 2-gap technikával játszanak. A formáció “Monster”-e a strong safety volt, aki rendszeresen fellépett a futások ellen. Ez a rendszer volt az első eight-man-front defense és nagy előnye volt, hogy a linebackerek nagyon szabadon tudtak játszani. Míg az öt fal kiszedte az OL blokkjait, addig a linebackerek (és a safety) szépen le tudták követni backfield misdirectionjeit. Ezzel gyakorlatilag kihúzták a T formation méregfogát. Ellencsapás.
Ahogy variálódtak az offense-ek, úgy igazodtak ezekhez a Monster alapú defense-ek is. Az igazi változást a wishbone és a triple-option rendszerek megjelenése hozta. Bár a wishbone a profi világban nem igazán terjedt el, college szinten még ma is találkozhatunk vele. Arra pedig tökéletes volt, hogy megmutassa, a 5-2 Monster sem mindenható. Konkrétan az addigra már tradicionálisnak számító rendszer (és mutációi) teljesen alkalmatlannak bizonyult arra, hogy a wishbone triple-option offense-ére kellő választ tudjon adni. Erre az egyik legékesebb példa a University of Oklahoma 1971-es szezonja, amikor átlag 470 yardot futott a csapat a triple-option playbookkal. Azért is működött ez annyira, mert a 5-2 Monster 2-gap rendszerének a lényege az volt, hogy a DL megtámadja az őt blokkolni próbáló falemberét. De a wishbone optionnél sok esetben a falember egészen egyszerűen nem blokkolja a defensive line-t, hanem megy feljebb. Így a DL nem tudott kit támadni és kész volt a fejetlenség. Csapás.
Természetesen a defense történelemnek erre is volt válasza (ha nem így lenne, ma mindenki wishbone triple-optiont játszanak). Az NFL-t (Pittsburgh Steelers) is megjárt Jimmy Johnson (aki oklahomai defensive line coachként saját bőrén tapasztalta, milyen problémát is okoz a 5-2 Monster conceptnek az új támadó szisztéma) volt a megoldás. Először az Oklahoma State University-n vezette be az új defense rendszert, ami később, mint a Miami Hurricanes sajátja híresült el. Ez egy alapjaiban átdolgozott 4-3 defense volt. A 4-3 defense-re a Dallas Cowboys legendás edzőjének, Tom Landry-nek is volt egy elképzelése (Landry 4-3 Flex), de a triple-option igazi ellenszerét Johnson verziója szolgáltatta. Az új concept lényege az volt, hogy elfelejtették a 2-gapet, és helyette minden falember (és ezáltal linebacker is) 1-gapet játszott. Sokkal egyszerűbb volt, sokkal áttekinthetőbb, és ami a legfontosabb, sokkal hatékonyabb, ugyanis így a DL játékosai nem álltak tehetetlenül minden egyes option play előtt. Ráadásul a Miami defense alapjaiban változtatott az egész defense-elképzelésen. Johnson linebacker posztokra safety-ket recruitolt, defensive end helyekre pedig linebackereket. Ezáltal hihetetlen sebességet volt képes felrakni a pályára. A cornerbackeket is sokkal közelebb húzta a LOS-hez, hogy a szélső futások ellen hatékonyabban tudjanak védekezni.
Hamar kiderült, hogy ez a védelmi rendszer nem csak a wishbone (és úgy általában a college) offense-ek ellen volt hatákony, hanem általánosságban mindenhol megállta a helyét. Voltaképpen ezen szisztéma kidolgozásának köszönheti Jimmy Johnson, hogy NFL head coach lett a Dallas Cowboys-nál, valamint, hogy egy pár Super Bowl gyűrűt is nyert ott.
A Miami 4-3 defense és a 1-gap rendszer alig néhány év alatt eluralkodott az egész NFL-ben, és közvetlen alapot szolgáltatott a híres-hírhedt Tampa Two defense-nek is. Ellencsapás.
Régebben sokkal jobban kirajzolódtak az offense és a defense epikus harcának állomásai. Manapság a csapatok nagyon sokfélét játszanak. A védelmek között találunk 3-4 és 4-3, 1-gap és 2-gap rendszereket, az offense-ek is nagyon differenciálódnak a pro-style-tól a spreadig. Éppen ezért nagyon nehéz lenne ma azt eldönteni, hogy azt a rendszert alkalmazzuk, ami minden lyukat szépen lefed (1-gap), vagy inkább azt preferáljuk, ahol több embert tudunk coverage-ba húzni vagy blitzeltetni (2-gap). Egyelőre erre a kérdésre én még nem tudom a választ, ezért is tartom zseniálisnak az előző cikkemben ismertetett rendszert, ahol is a 1-gap és a 2-gap előnyeit sikerült ötvözni.
Hiába nehéz most már hosszú ideig (évtizedekig) uralkodó trendet találni, nem hiszem, hogy az evolúciós folyamat végére értünk volna. Mindig lesznek újítók, kísérletező kedvű szakemberek, akik ha egy nagyot húznak, alapvetően befolyásolhatják a football jövőjének képét.
Azonban úgy érzem, a téma megér annyit, hogy legalább említést kapjon itt, a teljesség igénye nélkül, kiváltképp, hogy szorosan kapcsolódik az előző cikkemhez, hiszen Belichick előszeretettel matat a múlt zsebében és ránt elő majdnem elfeledett dolgokat.
Maga a football stratégia fejlődése gyakorlatilag egy boxmeccs az offense és a defense rendszerek között. Az egyik fél odaüt, a másik fél erre reagálva visszaüt. És nagy általánosságban kijelenthetjük, hogy patthelyzet sosem alakul ki. Egyszer húz egy olyat az offense, amire védelem oldalon nincs ellenszer, másszor a védelem épít fel valamit, ami hirtelen áttörhetetlennek bizonyul a kor offense-e számára. Természetesen itt nem egy-egy csapat offense és defense rendszerére gondolok, az alábbiakban elővezetett áttekintés nem fedi le a football világ minden csapatának minden rendszerét hanem nagyon széles általánosságban az uralkodó trendekről fogok értekezni.
Szóval a Patriots védelme kapcsán a 1-gap és 2-gap rendszerekről beszéltem. Ha messze visszatekintünk a múltba, ténylegesen messze, a football hőskorába, akkor azzal szembesülünk, hogy a csapatok túlnyomó része 2-gapet használt, mai szemmel nézve valami egészen elborult, kaotikus és nehezen definiálható rendszerben. A 1-gap responsibility gyakorlatilag csak blitzeknél és blizt-sémáknál fordult elő, amikor ugyebár konkrétan meghatározták, hogy az adott játékos melyik lyukon menjen.
Az 1940-es években kezdett igazán fontossá válni a szervezett defense. Miért? Mert az offense elkezdett egyre szervezettebb képet mutatni (ahogy az előbb utaltam rá: csapás-ellencsapás). Korábban az offense amolyan shotgun-szerű formációban állt fel, rengeteg backkel, akik futottak, route-ot futottak, blokkoltak, passzoltak. Az első olyan offense rendszert, amely a mai rendszerek kiinduló pontja volt, 1940-ben a Bears alkalmazta. Az akkori chicagoi vezetőedző, a legendás George Halas felrakott egy offense-t, ami később a “T Formation” nevet kapta. Itt már a QB under center állt, backek pedig rengeteg misdirectiont futottak. Egy merőben új rendszer volt, amivel az akkori defense-ek még nem találkoztak. Hogy mennyire fontos ez, azt mi sem példázza jobban, mint hogy a formáció (és az ehhez kapcsolódó rendszer) debütálása az NFL döntőben 73-0 arányú győzelmet hozott a Redskins felett (úgy, hogy pár héttel korábban a Washington simán verte a Chicagot). A T formation teljesen megzavarta a védelmeket. Csapás.
A védelmeknek a T formáció ellen kellett valami, és ez a valami a 5-2 Monster lett (lapozzunk csak vissza a patriots-os cikkhez és lássuk, hogy Belichick egészen idáig nyúlt vissza). Ráadásul ez a rendszer lett az elkövetkező két évtized meghatározó rendszere. Az a lényege, hogy az öt defensive lineman feláll az öt offensive falemberrel szemben és 2-gap technikával játszanak. A formáció “Monster”-e a strong safety volt, aki rendszeresen fellépett a futások ellen. Ez a rendszer volt az első eight-man-front defense és nagy előnye volt, hogy a linebackerek nagyon szabadon tudtak játszani. Míg az öt fal kiszedte az OL blokkjait, addig a linebackerek (és a safety) szépen le tudták követni backfield misdirectionjeit. Ezzel gyakorlatilag kihúzták a T formation méregfogát. Ellencsapás.
Ahogy variálódtak az offense-ek, úgy igazodtak ezekhez a Monster alapú defense-ek is. Az igazi változást a wishbone és a triple-option rendszerek megjelenése hozta. Bár a wishbone a profi világban nem igazán terjedt el, college szinten még ma is találkozhatunk vele. Arra pedig tökéletes volt, hogy megmutassa, a 5-2 Monster sem mindenható. Konkrétan az addigra már tradicionálisnak számító rendszer (és mutációi) teljesen alkalmatlannak bizonyult arra, hogy a wishbone triple-option offense-ére kellő választ tudjon adni. Erre az egyik legékesebb példa a University of Oklahoma 1971-es szezonja, amikor átlag 470 yardot futott a csapat a triple-option playbookkal. Azért is működött ez annyira, mert a 5-2 Monster 2-gap rendszerének a lényege az volt, hogy a DL megtámadja az őt blokkolni próbáló falemberét. De a wishbone optionnél sok esetben a falember egészen egyszerűen nem blokkolja a defensive line-t, hanem megy feljebb. Így a DL nem tudott kit támadni és kész volt a fejetlenség. Csapás.
Természetesen a defense történelemnek erre is volt válasza (ha nem így lenne, ma mindenki wishbone triple-optiont játszanak). Az NFL-t (Pittsburgh Steelers) is megjárt Jimmy Johnson (aki oklahomai defensive line coachként saját bőrén tapasztalta, milyen problémát is okoz a 5-2 Monster conceptnek az új támadó szisztéma) volt a megoldás. Először az Oklahoma State University-n vezette be az új defense rendszert, ami később, mint a Miami Hurricanes sajátja híresült el. Ez egy alapjaiban átdolgozott 4-3 defense volt. A 4-3 defense-re a Dallas Cowboys legendás edzőjének, Tom Landry-nek is volt egy elképzelése (Landry 4-3 Flex), de a triple-option igazi ellenszerét Johnson verziója szolgáltatta. Az új concept lényege az volt, hogy elfelejtették a 2-gapet, és helyette minden falember (és ezáltal linebacker is) 1-gapet játszott. Sokkal egyszerűbb volt, sokkal áttekinthetőbb, és ami a legfontosabb, sokkal hatékonyabb, ugyanis így a DL játékosai nem álltak tehetetlenül minden egyes option play előtt. Ráadásul a Miami defense alapjaiban változtatott az egész defense-elképzelésen. Johnson linebacker posztokra safety-ket recruitolt, defensive end helyekre pedig linebackereket. Ezáltal hihetetlen sebességet volt képes felrakni a pályára. A cornerbackeket is sokkal közelebb húzta a LOS-hez, hogy a szélső futások ellen hatékonyabban tudjanak védekezni.
Hamar kiderült, hogy ez a védelmi rendszer nem csak a wishbone (és úgy általában a college) offense-ek ellen volt hatákony, hanem általánosságban mindenhol megállta a helyét. Voltaképpen ezen szisztéma kidolgozásának köszönheti Jimmy Johnson, hogy NFL head coach lett a Dallas Cowboys-nál, valamint, hogy egy pár Super Bowl gyűrűt is nyert ott.
A Miami 4-3 defense és a 1-gap rendszer alig néhány év alatt eluralkodott az egész NFL-ben, és közvetlen alapot szolgáltatott a híres-hírhedt Tampa Two defense-nek is. Ellencsapás.
Régebben sokkal jobban kirajzolódtak az offense és a defense epikus harcának állomásai. Manapság a csapatok nagyon sokfélét játszanak. A védelmek között találunk 3-4 és 4-3, 1-gap és 2-gap rendszereket, az offense-ek is nagyon differenciálódnak a pro-style-tól a spreadig. Éppen ezért nagyon nehéz lenne ma azt eldönteni, hogy azt a rendszert alkalmazzuk, ami minden lyukat szépen lefed (1-gap), vagy inkább azt preferáljuk, ahol több embert tudunk coverage-ba húzni vagy blitzeltetni (2-gap). Egyelőre erre a kérdésre én még nem tudom a választ, ezért is tartom zseniálisnak az előző cikkemben ismertetett rendszert, ahol is a 1-gap és a 2-gap előnyeit sikerült ötvözni.
Hiába nehéz most már hosszú ideig (évtizedekig) uralkodó trendet találni, nem hiszem, hogy az evolúciós folyamat végére értünk volna. Mindig lesznek újítók, kísérletező kedvű szakemberek, akik ha egy nagyot húznak, alapvetően befolyásolhatják a football jövőjének képét.
Jó kis összefoglaló, a cikkben megemlített egy-két anno divatos védekezési forma is megjelenhetne egy-egy külön vagy akár csoportos bejegyzésben is. Zsolti ír majd az off-ról?
VálaszTörlésnem tudom, de majd megkérdezem
Törléslesz helyette más
TörlésMegkérdeztem, a válasz: nem .
VálaszTörlés